Szeretnék fiatalos életet élni, de nem enged a családom. Mit tegyek?

Felnőtt nő vagy, ez az egész helyzet így nem normális!

Mindenképpen szakadj le anyukádról, és ne engedj a zsarolásainak. Mégis, meddig menjen ez így? 23 éves vagy!!!!

Birtoklási kényszer... anyukád orvosi eset, már ne is haragudj. Nem lesz könnyű rávenned, hogy menjen orvoshoz, még kevésbé megértetned vele, hogy felnőtt ember lett a kicsi lányából, de nem ártana megpróbálnod.

Egy határig még normális az aggódás, mert melyik szülő ne féltené a gyermekét... Az enyémek is mondják, hogy este ne mászkáljak egyedül, stb, de hála az égnek 300 km-re vagyok tőlük, így nem szólhatnak bele, mikor hova kikkel megyek.

Nőjj fel! Felcserélődtek itt a szerepek! Te vagy az ő gyereke és nem fordítva! Felnőtt nő vagy, akinek JOGA VAN önálló életet élni, önálló döntéseket hozni és azt tenni, ami boldoggá teszi. Ehelyett anyukád úgy viselkedik, mint egy óvodás, rád telepszik, kihasznál és érzelmileg zsarol. Vagy rákényszeríted most, hogy viselkedjen felnőttként és ha egyedül van, egyedül van, vagy az életed az marad, hogy otthon ülsz du. 6kor és nézed vele a tv-t. Azt gondolom, hogy mindenki a saját sorsáért felelős, Te is és az anyukád is. Nem élheted az ő életét, és a legkevésbé sem kötelező neked társaságot szolgáltatnod neki. Az érzelmi kihasználás tökéletes példáját írtad itt le.

Drasztikus, de ha valóban szeretnél felnőni és élni, akkor szerintem el kellene költöznöd és minden másnap látogatnod őt. Ez így nem élet.

N28

Figyelj, szerintem ülj le Anyukáddal.

Mondd el neki, ogy mindketten tudjátok, hogy ez a "sötétben félés" csak ürügy arra, hogy te otthon legyél vele.

Te viszont már régen felnőtt vagy, és kérd meg őt, engedjen róla leszakadni. Vagyis engedjen téged el. Mi lesz, ha a fiúból a barátod, utána pedig férjed lesz? Ott kell élnetek Anyuddal, mert "fél a sötétben"? Ezt ő sem gondolja komolyan:) Mondd el neki, hogy ettől nem szereted kevésbé, sőt! De neked már más igényeid vannak - és itt nem az anyagiakra gondolok. A ember társasági lény, te is most jöttél rá, milyen jó is egy baráti beszélgetés:) Kérd meg, hogy ne akadályozzon meg téged abban, hogy jól érezd magad.

Ismerkedjen össze egy szomszéddal, és lefekvé előtt beszélgessen vele. Menjen el könyvtárba, vegyen ki vidám könyveket és azt olvasgassa este elalvás előtt. Ettől el is álmosodik, és már el is alszik, mire rájön, hogy ő fél a sötétben. Kössetek kompromisszumot, hangsúlyozd, hogy nem akarod őt mostanól leszarni. Csak szeretnél egy pici saját életet is.

Mindenekelőtt is, ne kérd ki a véleményét, hogy elmehetsz-e, hanem csak jelents be, hogy elmész. Nem előtte egy hónappal, hanem felöltözöl a találkozó előtt, bemész hozzá, és közlöd vele, hogy majd jössz. akkor, amikor jónak látod.

Mivel felnőtt vagy, nem kell engedélyt kérned. Bejelenteni be kell, hogy hova mész, hogy ne aggódjon, az teljesen természetes, mert nyilván, bármi történhet, hazudni nem kell. De az engedélyére sincs szükséged.

A pénz pedig... lehet, hogy most nincs rá szükség, de nem jobb lenne, ha nem tőle kéne kunyerálnod felnőtt nőként? Ne azért dolgozz, mert muszáj, hanem, mert te akarsz! Az örökség el fog fogyni, te meg ott fogsz állni minden munkatapasztalat nélkül, és a kutyának sem fogsz majd kelleni egy munkahelyen sem, mert mondjuk 30 évesen még egy percet nem dolgoztál!

Próbáltam egy picit mélyebben belegondolni és arra jutottam, hogy mi van ha tényleg fél? Talán egyedül otthon főleg este előjönnek az emberben gondolatok, érzések, magányosnak érzi magát és fél... Mielőtt félreértenél egy szóval sem mondom azt, hogy maradj otthon, főleg ha jót tesz neked a kimozdulás, miért is ne tenne..

Érdemes lenne beszereznetek egy kutyust vagy egy cicát! Ezt nagyon komolyan mondom, nekem két cicám van és a párom ha távol van sosem érzem magam egyedül, mert a cicák nagyon társas lények, ha szereti az állatokat akkor meg méginkább. A lényeg, hogy ezáltal nem jut el arra a szintre, hogy elkezdjen azon filózni, hogy egyedül van, nem kezd önmarcangolásba. Fontos lenne, hogy őszintén beszéljetek erről!