Azért mert apám alkoholista, azért nem szeretek inni?

Ne legyen önvádlásod, mert inni is lehet civilizált módon.

Az alkohol fogyasztása része a gasztronómiai kultúrának, egy barátokkal folytatott sörözéstől, egy barátnővel elfogyasztott pohár bortól senki nem lesz alkoholista.

Az anyám alkoholista volt, terhességem alatt, kisgyerekkorom alatt tulajdonképpen végig részeg volt, apámat is belevitte, aztán meg is döglött benne (lehet, hogy kegyetlenség ezt mondani, de ha átéltétek volna azt, amit én valószínűleg ti is ezt mondanátok). Voltam már részeg de csak kétszer, mindkettő borzalmas élmény volt számomra, egyszer wc fölött görnyedés órákig, sírógörccsel, és túlzott őszinteséggel, utána család előtt immár hányással. Ez vette el a kedvemet jóformán magától az alkohol ivásától is. Meg az, hogy az osztálytársaim büszkén mesélik, és röhögnek egymáson, hogy mikor milyen részegen dülöngéltek, hát tényleg büszkeség mondhatom -.-"

Ráadásul amint egyre idősebb leszek, egyre undorítóbbnak találom az anyámat és egyre jobban gyűlölöm őt. Ha részeg embert látok, akár alkoholista, akár először részeg, szintén elfog az undor. Inni egyébként iszom, de ritkán és akkor sem sokat, gyengécske, nőies italokat. Tudom az első kettő részegségemből, hogy hamar átlépem a határt a még jókedv-már részegség között.

Az ivás miatt ne legyen bűntudatod, nekem sincsen, de odafigyelek, hogy igenis mértékkel igyak, és ne keveredjek olyan társaságba, aki leitathat vagy ők isszák le magukat.

20/L

Teljesen elképzelhető, hogy ez rád így hatott.

Mindenkire hat az, amit otthon lát, és utána az, hogy amit otthon látott mennyire fér bele a saját értékrendjébe.

Nálunk pl otthon hétköznap egyáltalán nem ivott senki, még egy sört sem. Jó, voltak a szekrényben piák, de csak ajándékba kapottak. Üdítőt is kizárólag családi összejövetelre vettünk.

Ezért nálam pl az alakult ki, hogy csapvizet iszom. Így jobban is esik akármi más, mert "különleges" :)