Rettenetesen egyedül érzem magam?

17/L

Szóval, sose volt igazán sok barátom, általánosban volt egy barátnőm még alsómban, de eltiltottak tőle mert a csaj nagyon flúgos volt..utána hosszú ideig olyan lány társaságában voltam aki fölöttem járt, én őt se bírta senki(én sem, de nem volt más). Sosem tudtam barátkozni, mindig zárkózott voltam..a szüleimmel és problémák voltak ebben az időszakban..mind1, szóval aztán 7.-ben jóba lettem az egyik osztálytársammal, vele 8.ban iszonyú jóba voltunk, hihetetlenül jó volt az a 2 év. Csak aztán jött a középiskola, ő a helyi gimibe ment tovább tanulni, én meg tök messzire kerültem egy kollégiumba. Összebarátkoztam rögtön az egyik szobatársammal aki évfolyamtársam volt, nem osztálytárs, sajnos... az úgy tök jó volt, aztán volt az osztályban egy zárkózott kis csinos lány, vele is nagyon jóba lettem, hihetetlenül jó volt minden. Következő évben sajnos az a szobatársbarátnőm már nem lett a szobatársam mert szerzett ő is más barátokat a saját osztályából, így csak nagyon ritkán találkoztunk, talán havonta... a másik barátnőm, aki osztálytársam összebarátkozott egy másik osztálytársammal, akinek van egy bunkó stílusa, és hát elkezdtek engem basztatni, főleg a "barátnőm" :) volt mikor a hajamat húzgálták, és egyszer az egyik úgy megrúgott, hogy kb 2 hétig látszódott.. emellett ugye folyton azt kántálták, hogy én milyen szánalmas vagyok pl. azért is mert én velük ellentétben jó tanuló vagyok, és egyszer írtunk valami dogát és 4est kaptam és a tanár azt mondta h aki nem kéri annak nem írja be, én meg nem értem, mert nem akartam hogy lejjebb húzza az ötösöm. Köcsög vagyok, kényes vagyok, okoskodó vagyok...minden vagyok ami fos, de ők szentek... volt valami, amivel nagyon bántottak, de nem szeretném leírni. Szóval teljesen leapasztották az önbizalmamat, ugyan az a nyomi lettem kb aki 6.ba, félek a fűtől, fától..nem tudok megbízni senkiben sem.. örülök hogy volt mikor a pofámba kedveskedtek de utána a hátam mögött(?) de nagy hangosan hogy én is halljam rólam beszéltek...

Akkor, idén ismét maradt ez a csaj a szobatársam, de kaptam mellé még egyet, aki olyan volt...hogy szerintem ő már a poklot is megjárta. Ő általánosban elzűllött, meg minden, volt mikor az orvosok a halál torkáról hozták vissza, de aztán elkezdett javulni. Szerintem igazán jó ember, jó gondolkodással rendelkezik. Elkezdett velem barátkozni, azt mondta "jó arc" vagyok, meg ilyenek. Tök jóba voltunk. Azt mondta hogy őt nem érdekli a másik csaj. Aha, de ennek most már vége. Mostanában együtt mennek mindenhova (főleg lopni, amit én sose tettem, és nem is tennék, én az a tipikus jó kislány vagyok, no pia, no cigi....) és engem már nem hív sehova, volt mikor hívtam, de ők már előre megbeszélték.. az elején én s velük mentem..de ugye már nem. Nekem ez nagyon fáj, hogy csak így passzolva lettem és most nagyon egyedül érzem magam.....A 7.-be megismert barátnőmmel nagyon ritkán találkozok csak mert idő közben még el is költöztem a városból.