Felnevelnétek a húgotokat ebben az esetben? Örökbefogadnák őt még? Vagy jobb a vérszerinti családban?

A családi életünk nem valami szép sajnos. Van egy hároméves féltestvérem, az anyánk közös. Ő sem, a pasi sem dolgozik mióta megvan a gyerek, most jutottak el arra a szintre, hogy nincs tovább, vagy már teher a gyerek nem tudom. A pasi már elhagyott összesen 5 gyereket, csak most sajnos az anyám is ilyen. Én évek óta nem láttam, a kicsit is pár hónaposan utoljára. Van még három másik testvérem, csak a legkisebbel (vagyis a kicsin kívül a legkisebbel) a 18 évessel van kapcsolata. Ő velük élt eddig nagyjából, először muszájból, utána mert szerette a húgunkat. Most ő is nekem (másik két tesónknak) könyörög, hogy csináljunk valamit, neveljük fel együtt a kicsit. Másik két tesónk fiú, ő még fiatal, én maradnék az akinek meg kellene tennie. Az öcsém azt mondja, hagyjuk valaki nevelőszülőkhöz kerül, majd valaki örökbefogadja. Bátyám szerint lépjünk, ő segít a barátnőjével (együtt lakunk amúgy, a lány is támogatja az ötletet) Én nem tudom mit csináljak. Az annyira evidens volt mindig hogy mi négyen összetartunk, de eziránt a kicsi iránt nem érzek ilyen felelősséget. A húgomat viszont nagyon sajnálom, én nem tudom milyen lehet ragaszkodni egy ilyen kicsi gyerekhez, de félek, hogy ha elveszti, akkor kisiklik az élete. Eddig is voltak rossz húzásai, próbáljuk normális úton tartani, félek, hogy ez betenne neki végleg. De nem tudom vagyok e elég erős ahhoz, hogy felneveljem/felneveljük.