Mennyi pénzt adtok haza, ha dolgoztok, de még otthon életk?

Én másfél évet laktam otthon, nem adtam pénzt. De ezt ők mondták, hogy nem kell, inkább gyűjtsem. Nyilván ha látom, hogy nekik ez megterhelő akkor adok le, megbeszélés alapján.

Van barátnőm aki még most is otthon van, ő havi 30at, rezsibe, kajába. Ezen felül magának vásárol.

Az esküvős részhez meg hozzá sem szólnék. Nekünk is van rokonunk aki hitelt vett fel a lány esküvőjére. Amúgy szinte ő ragaszkodott hozzá, hogy fizesse, és hogy annyit költsenek amennyit. Most meg siránkozik, hogy fizetnie kell. Persze nem a lányának, csak mindenki másnak.

Nekem is van egy kolléganőm, aki bár nyolc éve dolgozik, egy forintot sem tesz le otthon az asztalra, sőt, még az anyja segíti ki hó végén, mert mindig elszórja a pénzét mindenfélékre, pedig se kajára, se rezsire nem kell költenie.

Az ilyen szülők azt hiszik, hogy segítik a gyereket, pedig szerintem pont hogy csak gátolják abban, hogy megtanulják az életbeli nehézségeket.

Ezekben az emberekben nem alakul ki kötelességtudat és nem fognak tudni megélni, ráadásul ha majd nem lesz szülő, aki támogatja őket, egész életükben másokon fognak élősködni. Szomorú!

31/N

Szia!

100 ezret keresek, ebből 20-at adok haza. 23/N

Nevelés kérdése az egész, éppen ezért a szülő pont olyan hibás, mint a gyerek, aki már nem is gyerek egyébként.

Én már főiskola alatt sem kértem egy fillért sem anyukáméktól, mert tudtam, hogy nem futná rá nekik, hanem jól tanultam és jó ösztöndíjam volt, spóroltam a kaján és nem vettem minden hónapban új ruhát, stb... szóval összehúztam magam és szépen kijöttem minden hónapban, sőt még ajándékokat is vettem a szüleimnek (csak apróságokat), viszont hétvégente mindig otthon ettem, ők ennyivel járultak hozzá a tanulmányaimhoz.

Amikor elkezdtem dolgozni, havi 30ezret adtam haza (ez volt 8 évvel ezelőtt) az akkor még nem túl sok fizetésemből, ezután még 3 évig laktam otthon, de azóta is minden hónapban legalább a vízdíjukat kifizetem, mert nekem belefér még pont és jól esik tudni, hogy segítem őket. Néha hozok nekik olyan kaját vagy üdítőt, amit tudom, hogy maguknak nem vennének meg.

Nekem ez mindig természetes volt és boldoggá tett, pedig sosem várták el, sőt eleinte anyukám gyűjtötte a pénzt nekem, amit hazaadtam, mert akkor még ők is jobban kerestek, de sajnos egyikük munkanélküli lett így legalább volt hova nyúlni, amikor baj volt. Ma sem csinálnám másképp.

Ha én szarban lennék anyagilag akkor simán a gyerekem elé

állnék hogy nem gond ha velünk él, de vegye ki a részét a költségekből. Ha nem akarja és hisztizne akkor erre csak ennyit mondanék: Kívül tágasabb, akkor majd tudni fogod mi a való élet.. Az ismerősödet ezért sem tudom megérteni. Miért nem szült a lányának? Miért idegeneknek panaszkodik? Ha a lánya nem hajlandó kivenni a részét amíg otthon él, akkor mi a francnak fizetik még a lagziját is? Miért nem mondja meg a lányának, hogy

" jól keresel, álld a saját lagzidat, nekünk nem telik rá"

Nekem van egy dolgozó fiam aki nagyon jól keres, és még itthon él. Ő szó nélkül mindig leteszi az asztalra a havi 150 fontot. Sosem kérem, mert elvagyunk a pénze nélkül is. Észrevettem hogyha visszaadom akkor bevásárol belőle itthonra. Liszttől kezdve a cukorig mindent. A mélyhűtőt is mindig teli vásárolja... Néha már sok, így úgy döntöttem hogy ha leadja akkor adja le. Én minden pénzt amit lead, egy számlára teszem, nem nyúlok hozzá. Ki tudja mikor fog jól jönni egyszer. Talán ha úgy dönt hogy új életet kezd vagy összeköltözne egy lánnyal akkor majd odaadom a bankkártyát amire a pénzét gyűjtöttem.

Én nem adok haza, egyrészt keveset keresek, abból állom a tandíjam (400.000 évente) + magamat látom el, kaja téren és minden egyéb más téren, mivel a munka és a párom miatt keveset tartozkodom a szülői házban, nem látom szükségesnek hogy még otthonra is adjak, hozzáteszem, ha 3x ennyit keresnék, természetesen még erre is gondolnék, de a költségeim jelenleg a fizetésemet súrolják, sajnos.

Így szerintem megbocsájtható ha valaki nem segít otthon.