Szerintetek is elvárható, hogy megszakítsak minden kapcsolatot az ex barátommal/családjával akkor is ha barátok vagyunk?

Most még csak elméleti kérdés nagyjából. Van az ex barátommal voltam 6 évig. Olyan időszakban állt ő is és a családja is mellettem amikor nagy szükségem volt rájuk. Nagymamám aki felnevelt akkor halt meg. A szüleimmel nem jó a kapcsolatom, így még inkább többet jelentett, hogy befogadtak a családjukba. Fél éve szakítottunk, mert rájöttünk, hogy már nincs meg a szerelem. Első szerelem volt, 17 éves korunk óta együtt voltunk, de nem élhetünk úgy életünk végéig mint akik 40 éve házasok, akármennyire sokat jelentünk egymásnak. Tartjuk a kapcsolatot, eleinte annyira nem, de most 1-2 hónapja újra sokat vagyunk együtt. De már tényleg csak barátilag. Egy a baráti körünk. A másik legjobb barátom a tesója:) rajtuk kívül még 2 barátnőm van. (meg persze tágabb barátságaim, de ők azok akikre számíthatok) Az anyukájával is szoktunk beszélgetni, legtöbbször neten. Voltam már azóta náluk vasárnapi ebédre is.

Azóta egyikünknek sem volt komoly kapcsolata. Én mondjuk jelenleg élvezem a szingli létet, nem is keresek, de azért nem zárkózok el semmitől. Barátnőmmel vetődött fel egy beszélgetés során, hogy vajon a leendő párjaink fogják e tolerálni ezt a barátságot. Mondjuk én nem hiszem, hogy el bírnám viselni a féltékenykedést (eddig mint írtam egy kapcsolatom volt, ő nem volt az), de lehet hogy ezeket a dolgokat egy amúgy nem féltékeny típusú pasi nem tudná kezelni. Ha az ő leendő barátnőjének nem fog tetszeni akkor persze nem járok majd át, kevesebbet beszélünk, nem akarok majd belerondítani semmibe.

Szerintetek én vagyok túl naiv, hogy majd lesz aki elfogadja, hogy nekem fontos a családja, a barátaim, van ez annyira nem irreális dolog.