Kevés időt tölt velem a vőlegényem, elhanyagolva érzem magam, MUNKAMÁNIA, mit tegyek?

A főnököm bevallottan munkamániás, imádja a munkáját. Mivel asszisztens vagyok, ez rám is vonatkozik, addig vagyok bent, amíg ő. A férjem szerencsére tolerálja, bár mostanában morog, hogy itthon már semmire sincs erőm. Jogos valahol, hogy rászakadt a teljes háztartás, de este nyolckor hazaesve már fürdeni sincs erőm/kedvem, nemhogy főzni, takarítani.

A főnököm egyszer elvált, bár nem tudok konkrétabbat, szerintem a munkamániájára mehetett rá az a házassága. A másodikban van most, csecsemő van otthon. A felesége már rámordult, hogy hétre legyen otthon, irgum-burgum. Ezt nagyrészt tartja, új feladatom, hogy zavarjam haza fél hétkor. (Így én is hétre hazaérek, hurrá :)).

Hétvégenként nem dolgozik, akkor maximálisan a családjával van. Úgy tűnik, működik, bár az örökmozgó felesége elég rosszul viseli a gyerek miatti bezártságot.

De ő is az a típus, aki bevallottan munkamániás és ez nem fog változni később sem.

A nagyobb gyerekkel is foglalkozik, miatta néha korábban elmegy (az anyjánál maradt), ha iskolai program van.

Szerintem az, hogy most összejött a tanulás, és a saját vállalkozás beindítása, egy ideiglenes állapot, és nem munkamánia. Ha korábban szívesen, és sokat volt veled, akkor valószínűleg nincs baj, csak a nap neki is 24 órából áll... Ettől függetlenül nyugodtan beszélhetsz neki a gondjaidról, és arról, hogy szeretnéd, ha a mesterkurzus után legalább az onnan felszabaduló idő egy részét együtt tölthetnétek.

Ha tartósan marad a heti egy nap, és úgy tűnik, hogy az esküvő után is ez vár rád, érdemes elgondolkodnod, hogy ne várjatok-e egy kicsit az ásókapanagyharanggal.Téged már most zavar az egyedüllét, és a törődése hiánya, ezen pedig sem a boldogító igen, sem a bankszámlátok mérlege nem fog változtatni.

Úgy veszem ki a szavaidból, hogy nem laktok együtt. Az összeköltözés lehet még megoldás a problémádra.

Az én párom is nagyon sokat dolgozik, van hogy csak 7-fél8 körül ér haza, heti 1x németre jár, és most jelentkezett egy egyéves képzésre ami szinte minden pénteken lesz Budapesten (nekünk az 160 km), így a péntek is kilőve. Marad a szombat és a vasárnap, amikor általában a szülőket látogatjuk meg. Szóval elég zsúfoltak a heteink, de minden nap látjuk egymást, így jobb valamivel.

Jövőre könnyebb lesz már, szóval látjuk a célt magunk előtt és tudom, hogy azért csinálja, hogy később jobb legyen. Én a közszférában dolgozok, úgyhogy nekem itt nagyon nincs kitörési lehetőség, az ő munkájában viszont van.

Délutánonként pedig elmegyek tornázni, hogy teljen az idő. :P

Én is ilyen vagyok megszállott munkamániás pasi,én ezen sose változtatnék amelyik csajnak ez nem tetszik kívül tágasabb és mehet keresni mást aki mindig a likában van.

Nektek semmi se ha melózik az a baj,ha karrierista az a baj,ha nincs itthon akkor ha otthon van akkor meg az.

Fogadd el,ő egy sikeres ambiciózus ember,inkább adj hálát az istennek,hogy ilyen,mondj 1000 miatyánkot.

Húzd be a kis feneked és maradj csendben leginkább ezt tegyed,vagy könnyen kivághat mint macskát kakálni,hogy szépen fogalmazzak.Fogalmad sincs mi mindenbe kerül a siker,legyen célod mert látom neked nincsen,így egy karakán pasi nem fog megtűrni egysem,csak az ilyen tutyimutyi alakok akiknek a meló a tecsóban van árufeltöltőként igaz előlépés nincsen de cserébe a seggedben lesz.

Melyik a jobb?

Egy programozó szak meg szintén nem csak egy emberes mellette melózik,hidd el a prog.szak nagyon durva,cserébe Balira mentek nyaralni meg lesz 2-3 kocsitok,nem egy megkeseredett életetek lesz,ha kitartasz ha nem akkor majd megbánod,csak nehogy késő legyen.