Volt már olyan családtagotok v barátotok aki meglopott titeket? Nem gondolok nagy dolgokra akár egy toll v. Ilyesmi beteg az ilyen v. Direkt csinálja h. Mindig elvisz valamit?

A bátyám, miután saját lakásba költözött a családi házunkból, megtartotta a kulcsot és rendszeresen visszajárt ellopkodni dolgokat, amikor senki nem volt otthon. Eleinte csak dísztárgyakat, apróságokat, később már az én szobámból a tévét és az egyik mikrónkat. Anyám tudta mit csinál, de nem tette szóvá, a kulcsot sem kérte vissza, akkor telt be a pohár amikor apám egyik értékes antikvár könyvét nyúlta le, onnantól nem engedtük be a házba többet egyedül. Szerinte ezek a dolgok neki jártak, és mi nem voltunk normálisak hogy kiborultunk rajta.

Igen. Például faterom. Amikor 2 nap alatt a 3. szappanomat lopta el, szóvá tettem, hogy legalább elkérhetné vagy valami... de erre teljesen kikelt magából és azt üvöltözte, hogy amíg az ő házában élek, addig nekem kuss a nevem. Szó szerint így mondta. Hozzáteszem, akkor voltam 22 éves, tehát nem ő tartott el...gyakorlatilag albérlőként éltem otthon. (most is) Ezután az eset után 4 évig nem beszéltünk egymással. Ezt úgy kell elképzelni, hogy tényleg egyetlen egy szót sem! úgy mentünk el egymás mellett a házban, mintha a másik nem is létezne!!!!! Az esküvőmön ugyan ő kísért az oltárhoz, de ott sem szóltunk egymáshoz semmit! Aztán úgy alakult, hogy 4 év után ő jött oda hozzám...hogy kibékülünk-e. Azóta beszélünk, elvagyunk...de jóban soha nem voltunk és nem is leszünk. Ráadásul a szappanjaimat ugyanúgy lenyúlja szó nélkül, ha neki éppen arra van szüksége.....

Volt, de kleptomániás, így hozzászoktunk, nem volt harag. Mindenkitől lop.

Nálam anyukám szokott szólás nélkül elvenni dolgokat. Most erre lehet azt mondani, hogy amíg az ő lakásában élek, addig azt csinálhat, amit akar... de sztem meg nem etikus, hogy ajándékba kapott cuccaimat (plüssöket, csokikat, noteszt, kozmetikai cuccokat stb.) ajándékzacskókat elvesz engedély nélkül, főleg ha vmi barátnőjének a születésnapja megint utolsó pillanatban jut eszébe, vagy épp cs.szik rá költeni...

15. vagyok: mivel még otthon élek, ezért nem tudok ellene nagyon semmit sem tenni... max. annyit, hogy mostanában már kevesebbszer nyúl hozzá engedély nélkül a cuccomhoz, ha kiborulok, és ordítozom. De mindig az a végső szó, hogy addig kussoljak, amíg otthon lakom. És sajnos mivel most költözésre nincs lehetőségem, kénytelen vagyok nyelni. Max. azóta azt csinálom, hogy azokat a dolgokat, amikre tényleg szükségem van, és gyanús, hogy el lennének csórva, olyan helyre rakom, ahova macerás benézni (pl. legfelső szekrény).

Igaz hat éves téma ("onnantól nem engedtük be a házba többet egyedül") Hiába nem engedtétek be anno többet egyedül a házba. Most is azt mondom, ha nagyon akar simán vissza be tud menni oda egyedül is elvégre nem egy vadidegen, aki családban is marad.