El kell mondani egy gyereknek minden esetben, hogy nem az apja a biológiai apa?

18:"Meg kéne már tanulni: az a szülő, aki FELNEVEL, nem az, aki MEGCSINÁL."

Igen, ez így van. De ettől függetlenül a gyereknek joga van tudni, hogy kik a felmenői. Te nem akarnád tudni, én viszont igen, és sokan vagyunk így ezzel... függetlenül attól, hogy az igazi apám helyett édesapámnak azt tartanám aki felnevelt, aki velem örült amikor ötöst kaptam és leszidott ha rosszat tettem, én tudni akarnám ki az igazi biológiai apám.

Arra nincs garancia, hogy ez soha nem derül ki, elég egy műtét, vérátömlesztéshez adat, stb, és akkor sokkal fájóbb.

Kérdező, az öccsének ő a biológiai apja is?

Ha mindkettőt úgy szereti, mind édesapa (márpedig úgy tűnik a leírásból)- teljesen fölösleges most (a legrosszabbkor) egy biológiai ténnyel bezavarni a lelkét (ha egészséges emberekről van szó, tehát nincs valami tudott öröklődő baj, nem kell ilyen vészhelyzetekre beállni, milyen betegségek voltak)

Megtörtént eset a baráti körünkben:

18 éves lány karambolozott, kórház.. vérátömlesztés, és még valami beavatkozás kellett neki azonnal, vérvétel, mintavétel apukától.. és kiderült, valami nem stimmel... Nagyon nem stimmel. Nem ő volt az apa.

Egyedül csak anyuka tudta az igazságot, senki más. Még a biológiai apa sem.

Azóta anyuka egyedül él, gyerek eltávolodott tőle, férj elhagyta... MEGÉRI?

Válasz amúgy a kérdésre: Ha már eddig nem mondtátok el neki (még ovis kor végén, kisiskolás kor elején kellett volna) mostmár várjátok meg hogy nagykorú legyen, a 14 év érzelmileg talán a legrosszabb kor egy gyereknél.

Ha a párod kívánsága ellenére elmondod, akkor számíthatsz rá, hogy megrendül a kapcsolatotok, és eltávolodtok.

Inkább ne akard ezt.

#24 - na ya, feltételezve azt, hogy a párja egy idióta... de mivel itt a történetből számomra az derül ki, hogy Kérdező párja egy normális, lelkiismeretes ember, szerintem el kell mondani neki, hogy miért nem helyes az ő állásponta, ezen el fog gondolkodni, és azután szépen, közösen elbeszélgetnek a gyerekkel.... (mindenképpen közösen célszerű, olyankor, amikor még együtt is vannak 1-2 napig, hogy a gyerekben felmerülő kérdésekre válaszolni tudjanak) ... és kész.

Tudod, nem lehet véletlen, hogy amíg az "igazság felszabadít" jellegű gondolat a világ összes valamire való eszmerendszerében jelen van, hol Jézus, hol Buddha, hol Allah, hol Konfucius vagy Gandhi szájába adva:), addig a hazugság felszabadító hatásáról sehol egy kósza gondolat sincs... tán mert nincs neki ilyen hatása, a hazugság rabság. Ennyi.

A büdös életben nem szólnék a családomhoz, ha kiderülne, hogy ezt megpróbálták életem végééig eltitkolni előlem.

Alapból rá fog jönni egyszer, nem titkolhatod a végtelenségig.

Na, igen, az is nagyon lényeges kérdés, hogy a biológiai apa tud-e róla. Mert ha igen, csak úgy lett a megállapodás, hogy más neveli fel, neki nincs kötelezettsége, stb., akkor nem érné megrázkódtatás.

Hiszen nyilván kíváncsi lenne rá a gyerek, hogy ki is a vér szerinti apja.

És ha nem tud a gyerekéről az a férfi, akkor elég nagy kib.szás lenne vele tudatni a tényt. Pláne ha már neki is van saját családja. Nem szabad így felborítani senki életét.

Persze ha tud is róla az "igazi" apa, akkor is nyilván felfordulna az élete, mert a felesége, gyerekei (ha vannak), nyilván nem tudnak róla.

Ezzel a vallomással alaposan tönkretehetnéd jó néhány ember életét. Jobb nem bolygatni a múltat. A párod józanabb, hallgass rá!

Arról nem is beszélve, hogy ez törést okozhat a párod és a nevelt gyereke viszonyában is. Annak ellenére is, ha eddig példás apa volt. Ez pedig a te lelkiismereteden száradna. A párod is megorrolhatna rád, és joggal. Mert úgysem lenne ugyanolyan a viszonyuk, mint előtte.

Szóval ha már megtörtént a baj, ne csinálj még nagyobb problémát. Amiről nem tudunk, az nem fáj.

Most már hallgass, ha eddig nem mondtad.