A szülők miért nem szeretik ugyanúgy a nemtervezett gyereket mint azt amelyiket igen?
Egyre jobban észreveszem, régen mondták hogy jaj de jó hogy mégis lettem, színt vittem az életükbe amikor a tesóm már nagy lett.
De egyre kevésbé érdeklem őket, alig foglalkoznak velem. Oké hogy elmúltam 18, de attól még nem kéne levegőnek nézni vagy ha mégis észrevesznek akkor megjegyzéseket tenni...
Én ha beteg vagyok még gyógyszert se vesz anyu... ha kérem se.
Elmegy a füle mellett ha kérdezek valamit. Ha gondom van: oldd meg, így jártál.
Ha szeretnék vele sétálni, vagy vásárolni menni rám szól hogy nem, egyedül akarok menni! vagy nincs kedve.
Azelőtt sokat jártunk együtt sétálni.. Mindent megbeszéltünk és hiányzik. Ha mesélek elfordítja a fejét és elkezd apumhoz beszélni közbe...
válasza:
válasza: válasza: válasza:Én nem kívánt gyerek voltam. Anyám mesélte hogy amikor 20 évesen kiderült hogy terhes, elájult. Nem is akarta elhinni, mert terhessége 5-ig hónapjáig rendesen meg volt a menstruációja, és nem voltak tünetek.
Nagyon nem akart, egészen a születésemig. Amióta az eszemet tudom anyám mindig foglalkozott velem. Már 2 évesen cipelt világot látni, és egy csomó mindenbe benne van hogy tudjon még többet lenni velem. Ma 21 éves vagyok. A haverjaim szerint a világ legjobb fej anyja nekem jutott. Nagyon vagány. Ha kell motorozik velünk, ha kell sátorozni is eljön.. Nem akaszkodik rám, nem vagyok az ő kicsi kis fiacskája, mert a szabadságomat meghagyta. Önálló vagyok, de jó vele és a mostoha apámmal lenni néha, mert hatalmas bulikat tudnak csinálni..
Ahogy anyu mondja.. "tudod kölyök, a hátam közepére sem kellettél. Ma meg örülök hogy vagy nekem..:) "
A barátnőm is imádja, mert neki is olyan az anyja mint a tied kérdező..
válasza:Szerintem ez nem feltétlenül van így. Nem hiszem, hogy anyukád azért viselkedik veled így, mert nemtervezett vagy, inkább azért, mert egy jellemtelen ember, egy rossz anya.
Nálunk én voltam a nem kimondottan tervezett, de "ha jönnie kell, jöjjön és mi örülünk neki"-baba, az idősebbik húgom a tervezett, és a legkisebb a véletlenke. Ő az abszolút kedvenc, természetesen, hiába volt csak becsúszott baba, gyakorlatilag "hiba".
Szóval ez nincs mindenhol így, ahol meg így van, az elég szomorú. Az ilyen szülőkről meg van a nem túl hízelgő véleményem.
válasza:Össze fogom tenni a kezem, ha a lányom 18 éves elmúltával ennyire szeretne velem(ünk) lenni (Ő sem volt tervezett gyerek), de imádom.
Anyukád viselkedése érthetetlen!
A tesóm már nem lakik itthon, de ha pl ő beteg akkor megy hozzá az ország másik végébe, visz neki mindent. Folyton róla beszél.
Ő már 8 éve nem lakik itthon, az esküvőt tervezik. De ez azelőtt is így volt, ha itt voltak nálunk akkor nem létezek, de ez mindig így volt!! Régen is most is.
Mondogatja hogy majd ha nekem vehet már végre háztartásba dolgokat (enyhe célzás hogy jó lenne ha elköltöznék?! ), de szerintem ez nem nagyon lesz így...
Hiába tanulok jól, 4,6-os átlagom van, de hiába mutogatom az 5ös dogámat matekból pl. arébbteszi és ennyi. Aztán valamelyik pohár alatt találom meg az asztalon.
Én nagyon ragaszkodó vagyok hozzájuk, egészen pár hónappal ezelőttig minden rendben volt, annyira szeretnék vele beszélgetni mindenről, megkérni hogy jöjjön el velem nőgyógyászhoz vagy a barátomról mesélni de így... inkább a barátnőimnek mesélek vagy megtartom magamnak.
válasza:Szerintem ehhez semmi köze nincs ahhoz, hogy tervezett vagy nem tervezett gyerek vagy.
Inkább "csak" az, hogy felnőttél. Bár kissé túlzás, amit anyud csinál, főleg a gyógyszer. De az igazi okokra neked kell rájönnöd, mi nem láthatunk be a családodba.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!