Hogyan eméssze meg egy szülő, hogy az egészséges gyereke ahelyett, hogy szülne neki egy unokát inkább örökbefogad egy öt éves vadidegen gyereket?

Én sem akartam soha gyereket. Aztán megismertem a férjemet, akinek már volt egy. Kicsit féltem a helyzettől, de gondoltam próbáljuk meg. (8 éves volt). Őt elfogadtam sőt szeretem. Minden második héten velünk van, utána egy hét "szabi". Most 14 éves. Többre nem vágyok gyerekből.

Az én édesanyám sem érti meg. Már azon agyal, hogy egy mostoha gyerek fog örökölni egyszer mindent utánuk. (nincs más gyerekük). Nem igazán érdekel mit mond. Ez lehet csúnyán hangzik. De annyira fel tud bosszantani. Ha egyszer már nem lesznek a házból befolyó összeget biztos felajánlom majd valamilyen szervezetnek :)

Ezt el kell fogadni, viszont könnyen lehet hogy szeretni fogod az örökbefogadott unokát is. Bár biztos több problémájuk lesz vele, hiszen eddig nem ők nevelték, ki tudja miket szokott meg, miket élt át.

Az nem lehet hogy valamiért nem lehet gyereke de ezt nem köti az orrotokra? Én erre gyanakszom. És miért pont 5 évest? AZ 1 éves sem csecsemő már.

Lehet pont azért nem, mert "Hiába mondja neki bárki is, hogy majdcsak lesz valahogy..."

A majd lesz valahogy kevés. Sokan szülnek így, aztán van a mélyszegénység, válás stb.

Viszont az is igaz, hogy pont az első három év a meghatározó egy gyermek és a szülő életében. Az anyák még csak-csak, de az apák fele kimarad ebből, nem is kíváncsi a gyerekére, inkább estig dolgozik (kamu) vagy csavarog.

Érdekes, hogy akik azt írták, hogy örökbefogadott gyereket is lehet szeretni, azok 50% ra le lettek pontozva.

Nekem van örökbe fogadott és vér szerinti is. Miután megszületett a kicsi nálunk anyós kattant meg. Onnantól kezdve a nagy úgy volt kezelve mint valami leprás. Az nem zavart volna sem engem, sem a férjemet, hogy nem tudja úgy szeretni, ha ilyen lelkiszegény valaki nem lehet ellene mit tenni. Az viszont kiütötte teljesen a biztosítékot, hogy egyáltalán nem is akart úgy tenni, mintha a nagyot is gyerekszámba vette. A kicsit akarta vinni, neki vett valamit egy tizesért, a nagynak egy ezresért. (és nem a pénzen van a hangsúly), megérkezett a kicsinek azt mondta gyere mamához, a nagynak odaköszönt hogy szia. Ezek miatt lett leépítve vele a kapcsolat évi kétszeri találkozóra. Van "munka" azzal, hogy a nagy ne érezze azt, hogy ő "csak" egy örökbefogadott, egy ilyen kicsinyes, elvileg felnőtt asszonyra semmi szükségünk.

Emiatt is a gyerek a hibás, és persze én. Pedig a férjem hozta meg a döntést, mivel az ő anyja csak neki volt ehhez joga.