Anyám le akar beszélni a második babáról, hogy értessem meg vele, hogy mi döntünk, nem ő?

Akkor csak egyszerűen aggódik. Szerintem az az oka, a mi a világban van, a bizonytalanság, az állástalanság, stb... nem kell ezt részletezni, mindenki tudja. Én is ismerek olyan párokat, akik a hatszázezres havi jövedelemből a semmibe jutottak. Anyuka gyesről nem kellett vissza, az apát meg létszámcsökkentés miatt elküldték. Azóta az apának van ugyan munkája, de a három gyereket a régi jövedelemre tervezték, és sajnos ez lett belőlük. Most a szülők támogatják őket, nem is kicsit.

Lehet hogy a Te anyukád is ettől félhet, ezen aggódhat, tudod, egy szülő mindig aggódik értünk.

Az biztos , hogy nincs beleszólása, de ti se várhatjátok el, hogy beálljon dajkának akkor , akinek nem kell tanács, kalács se kelljen.

Anyukadnak igaza van, nagyon nehéz két gyerekkel, rengeteg pénz és idö, és ha egyedul maradsz a gyerektartás, már ha kaptok, az egy szimbolikus összeg. Szerintem is szép a nagycsalád, de a mai vilagba böven sok egy gyerek is, es az vallaljon 2-3 at akinek sok penze van a bankba, mert arra szülni, hogy a gyerek mindig csak sóvárogjon es ezt nem azt nem amazt sem kaphatod meg, az nagyon fájdalmas es fölösleges, ha egy gyerek mindig "nem" be ütközik.

Egyesek mintha azert szulnenek, hogy legyen vegre akit megleckéztessenek, hogy lám milyen nehéz az élet es semmi sem elérhetö.

Én sem vállalok masodikat, egy gyereknek kell tudni

nyújtani is valamit , nemcsak akciós termékeket es a vegen 18 évesen fenékberúgni ki, a nagybetus életbe , a nagy semmivel a kezében

Az első és a második világháború alatt, később pedig a kommunista terror alatt is születtek gyerekek, családonként 4-5 is akár, pedig az akkori helyzetet nem lehet a maihoz hasonlítani sehogy.

Az én anyukám bár nem vált el, de rossz házasságban él a mai napig apukámmal. Amikor férjhez mentem, anyám állandóan osztotta az észt, egyetlen egyszer kellett csak megmondanom neki, hogy anyu, ne is haragudjál, de nem tudok egy olyantól elfogadni házassági tanácsot, akinek romokban a házassága és soha nem is tett ellene, hogy másképp legyen. Azóta nem szól bele semmibe és szent a béke. Szerintem te is tegyél így.

Szerintem meg inkább az igények lettek jóval nagyobbak, mint régen. 30 évesen berendezett ház, autó, nyaralás, jól fizető munka, amiből ezeket fizetni lehet stb.

Az én szüleim is úgy vállaltak be engem és a testvéremet annak idején, hogy egy egyszobás albérletben laktak, apukám segédmunkás volt. Ha úgy gondolkodtak volna, mint sok mai fiatal, akkor mi meg sem születtünk volna soha.

Az , hogy valahogy felnö majd , nem túl szerencsés hozzáállás.

Nem mindegy hogyan nö fel.

És masodik gyereket akkor szabad vállaljunk, ha holtbiztosak vagyunk a házasságunkban, ami te, kedves kerdezö nem lehetsz, mert azt irod, hogy anyukad attól fél, hogy egyedül maradsz.

Ha a ferjed olyan jó , bökezu , megértö es csodalatos , türelmes, támogató férj es apa, akkor vállalj másodikat