Kicsit magányosnak érzem magam a férjem mellett, többre vágynék, hogyan juttassam a tudatára?

Mi csak két éve vagyunk együtt a párommal, de ő alapból az a típus, mint a férjed és kb az első néhány hónap után már ilyen volt. Megnyugodott, hogy "megvagyok" és elfelejtette, hogy egy nőt meg is kell tartani, nem csak megszerezni.

Utána fél évig csak magyaráztam, sírva, hisztizve, idegesen, nyugodtan, mindenhogy próbáltam megmagyarázni neki, hogy nekem több figyelemre van szükségem. Érintésekre, hogy spontán odalépjen és adjon egy puszit, hogy néha kapjak reggel az ágyba kávét, hogy olykor kedveskedjen ezzel azzal, hogy éjjel amikor magához tér, simítsa végig a hátam, bármi apróság, amiből az ember érzi, hogy szeretik. Nem értette. A mi kapcsolatunk még friss volt, én tudattam vele, hogy nem szeretném így leélni az életemet, szeretném ha vége lenne. Kérte gondolkodjunk ezen még kicsit, 1-2 hétig nem igen beszéltünk majd ő mindent megígért, csak ne hagyjam el.

Vele maradtam, azóta is figyelmeztetnem kell legalább havonta, újra és újra el kell neki magyaráznom, hogy mire vágyok, de talán mostmár kezdi kapiskálni, hogy miről is beszélek. :)

Nem vagyok énsem az "azonnal szakítsunk bármi is a probléma" híve. Sok fájdalmat okozott nekem a párom a nemtörődömségével, de tudom hogy ő ilyen és azt is tudom, hogyha emlékeztetem rá újra és újra, akkor összekapja magát és nagyon igyekszik. :) Kár hogy szólnom kell ezért, de örülök, hogy tenni akar.

Egyébként a szexszel is ugyanúgy vagyok. Ha van törődés, van szex, ha nincs akkor nem tudok vele ágybabújni, ennyi. Valamit valamiért. Ha ezért egyszer megcsalna, akkor így jártam. Bár szeretem és úgyérzem mindent megadhatnánk egymásnak, de nincs hozzám láncolva. Ha menni akar, menjen én pusztán megcsalástól való félelem miatt nem tudom feladni önmagam.