Mit tegyek? Anyám folyton azt bizonygatja, hogy képtelen lennék egyedül megélni.

Van nálatok iskolapszichológus? Hozzá kéne elmenned, mert ismeretlenül nehéz jó tanácsot adni.

Egyébként szerintem a fő baj anyukád lelkében van, ő nem tudja jól felmérni a dolgokat, és mivel ő az anyukád, nagy hatással van rád. Vannak közeli barátaid? Velük is beszélgess erről a problémáról, ők is jobban rálátnak a helyzetre, és tőlük reálisabb értékelést kaphatsz, mint anyukádtól.

Valahol az is a gyanúm, hogy egyke lehetsz, és anyukád már most pánikol, hogy előbb-utóbb el fogsz költözni. Magyarul be van tojva. Azért mondogatja, hogy nem lennél képes önállóan élni, mert ezzel nyugtatja magát, hogy nem fogsz elmenni, és azért mondja azt is, hogy tűnj már a francba, mert meg akar szabadulni a stressztől (érted, fél valaminek a bekövetkezésétől, és ezen a félelemen úgy tud a legkönnyebben túljutni, ha az adott dolog tényleg bekövetkezik).

Azt is tudnod kell, hogy - legalábbis régebben volt ilyen törvény, lehet, hogy most is érvényes - a szülőknek a saját legmagasabb végzettségük + 1 szintig támogatni kell a gyermekeik tanulmányait. Magyarul, ha legalább egy szülődnek legalább 8 általánosa van (és gondolom van), akkor téged a gimnázium végéig támogatniuk kell. Legalábbis régebben ez volt a szabály, most nem tudom, de ez szerintem amúgy is így fair, ha van törvény, ha nincs.

Két fontos dolog:

1. 14 éves vagy, nem rakhat ki anyukád a francba, felelősséggel tartozik érted. Gyanítom, nem is tenné meg.

2. Azt mégis hogy gondolod, hogy egyedül megélnél 14 évesen? Hol laknál, honnan lenne bevételed, hogyan fizetnéd a rezsit stb.? Az önellátás nemcsak mosogatásból áll.

Amit tehetsz, hogy bizonyítasz neki. Na nem úgy, hogy elköltözöl, hanem megmutatod, hogy tudsz mosogatni, bevásárolni, háztartásban segíteni.

Egyébként az is lehet, hogy anyukád tényleg keveset néz ki belőled. Sok szülő kezeli úgy a gyerekét, mintha az tehetetlen lenne, és nélküle meg se tudna mozdulni. A férjem pl. nagyon szerető családban nőtt fel, de gyerekkorában sokszor hallotta, hogy "te ehhez még kicsi vagy, te ezt még úgysem tudod megcsinálni", és úgy érzi, hogy emiatt nagyon porba lett tiporva az önbecsülése.

Ez az egész ott kezdődik, amikor pl. a kétéves megpróbál felmászni a mászókára, és leveszik onnan, mondván: úgysem tudsz felmászni. Lehet, de miért ne próbálhatná meg?!

Bizonyíts! :)

A helyedben nekem is rosszul esne, hogy anyukám magatehetetlennek hisz, de bevallom, én 26 éves vagyok, és úgy gondolom, valóban nem lennél valami "sikeres" 14 évesen, egyedül...

Biztosan rosszul esik, hogy ilyesmiket mond, hogy kidob, bár nem hiszem, hogy komolyan gondolja, szerintem csak aggódik érted.

Egyet értek előttem szólókkal, légy türelemmel, bizonyíts, 14 évesen még annyi minden lehet belőled, annyi mindent megtanulhatsz...