Szerintetek van e arra épeszű indok amiért egy ember nem kiváncsi a saját gyerekére?

Rengeteg indok van amiért a gyermek és a szülő kapcsolata annyira megromlik hogy egy bizonyos idő után soha többé nem találkoznak.

Nem mindegy az sem hogy a szülő vagy a gyerek dönt arról hogy nem szándékozik a másikkal kapcsolatban lenni, sőt ha teheti egy életre lemondana arról, hogy ők rokonok ..

Pl: Itt van a szomszéd nénim. 89 éves, kedves aranyos. Véletlenül tudtam meg (pedig 16 éve a szomszédom) hogy van egy fia. A szomszédom csak egyszer mesélt róla évekkel ezelőtt. Már akkor mondta hogy 25 éve nem látta a fiát, de nem is akarja soha látni. Nem kíváncsi rá. Az ok: A fia megölte a saját húgát..Leülte a büntetését, de az anyja sosem bocsájtotta meg neki..

Szóval ez is 1 példa hogy vannak okok..

Kérdező, persze, alapban mindjárt ne feledd el, hogy különbség van aközött, ha valaki a biológia szeszélyéből meg a másik döntéséből a gyerekünk lett, és aközött, ha az ember tudatos döntéssel gyereket vállalt.

Szóval én azt gondolom, hogy mindenki azért tartozik felelősséggel, amit a körülmények ismeretében tudatos döntéssel vállalt egyszer, és a világon semmiféle felelősséggel nem tartozik azért, amit rákényszerítettek, vagy ami kapcsán megtévesztették, becsapták.

Kérdező, nézd, konkrétan leginkább is arra gondolok, amikor anno az exem a terhessége 3. hónapja után szólt hogy terhes - együtt éltünk egyébként. Majd kb akkor esett le neki a fatantusz, amikor a kórházban valahogy nem éreztem késztetést a gyerek megnézésére, a gratulálókat meg leginkább is elküldtem a .... (szóval oda), mert mit frocliznak még a saját bajommal.

Az említett barátnődnél meg az lehetett a baj így látatlanban (nem tudom, csak gondolom, mert ez elég gyakori) hogy valójában a lánynak volt fontos az egész "babóka-projekt", a srác meg egy darabig megpróbált a párja kedvében járni, majd rájött, hogy nem megy neki, már nem tud nőként tekinteni a társára. A gyerekkel meg nem alakult ki valódi kötődése, ami ebben a helyzetben - már ha a terhesség alatt romlik meg a viszony - meglehetősen szokásos.

Nézd Kérdező, tudod egy férfi ilyesmikbe az esetek nagyobb százalékában azért megy bele, mert tudja, hogy a párjának fontos, és nem önmaga miatt. De ez idáig rendben is van, erről szól egy párkapcsolat, hogy az ember törődik a másik emberrel, támogatja a céljaiban, ilyesmi...

Amiért ennek mégsem szokott jó vége lenni az az, hogy az ilyen hosszabb távú próbálkozások egy nagy részében a nő viszont elfordul a férfitól, eltűnik a dologból a kölcsönösség, felszámolódik a kapcsolatban az EGYMÁSRA figyelés, az intimitás, jön a "most kell szeretkeznünk, mert most ideális a tüszőérés szempontjából"...

És hát tudod a dolgok hosszabb távon csak kölcsönösségi alapon működnek, az nem működik, hogy a nő önmagára és a teherbe esésére figyel, a férfi meg figyeljen rá... a férfi meg fogja keresni azt az embert, aki viszont rá figyel, ahol a dolgok kölcsönösen működnek, ahol a szex a megkívánásról szól nem az ébredési hőmérséklettől és a menstruációs naptárról.

Bocsi, de ez van, az átlag férfi nagyságrenddel jobban viseli annak tudomásul vételét, hogy nem lehet gyerekük, mint azt a babóka-projektbe bekattanást, amit a nők egy része képes bemutatni.

De nem ismerem a barátnődék konkrét helyzetét, ezért ezt általánosságban írtam a témáról...

a világon semmiféle felelősséggel nem tartozik azért, amit rákényszerítettek, vagy ami kapcsán megtévesztették, becsapták

Na ezt nevezik önbecsapásnak. Ilyen ugyanis nincs. Spermát bocsátott egy nő méhébe, majd közli, hogy őt becsapták.

Még az egysejtű is tudná, ha lenne ivarszerve, hogy ha párzik, abból utód lehet.

A kérdezőnek pedig a válaszom egyszerű: az indok az önzés. Az ilyen ember végtelenül önző és végtelenül gonosz.