Mit tudok így 17 évesen tenni? Nagyon elvagyok keseredve. :' (

Mégis mit csinál anyukád, amibe bele tudsz őrülni?

Mindenbe beleszól... Valamilyen szinten ez a dolga. Tán nem enged bulizni, tán nem tetszik neki a fiúd, tán kötelez a tanulásra, hisz itt lesz hamarosan az érettségi.

Ő csak vigyáz rád, mert nem akar neked rosszat, és próbálja elekrülni veled azokat a hibákat, amiket általában minden tinédzser elkövet.

Tinédzserként erre jóval feszültebben reagálsz, ez természetes, de majd ha utólag visszanézel ezekre a dolgokra, jót röhögsz: Min is kaptam fel akkor a vizet?

Öngyilkosság akkor se forogjon a fejedben, ha tényleg úgy érzed, ez az egyetlen megoldás. Amennyiben anyukád nem kínzott, nem vert, és ehhez hasonló durvaságok, az öngyilkosság felé való gondolatod az önsajnáltatásnak az egyik radikálisabb formája, amit a tinádzserek többsége, önzőségből alkalmaz a szülei ellen - mondván azt nem lehet nem komolyan venni... (akár hiszed, akár nem, akár tetszik, hogy ezt írtam, akár nem...).

Vannak, akiket egész életükben vertek a szüleik, meg nem volt sem tinédzser, de még gyerekkora sem, 25-30-35 évesen tiltják a párkapcsolatot, rettegésben tartják, és függővé teszik a gyereküket magukhoz (hozd haza a pénzt, hogy kapj enni pl.), mégis élnek, és lehetőségükhöz mérten képesek a boldogságra.

Tudom, nem ilyen választ vársz, de azzal nem leszel okosabb, hogy költözz el otthonról, és menj dolgozni. Az esetek 90%-ban ez nem megoldható. Ha nem akarsz rosszat sem magadnak, sem szüleidnek, adott esetben a szerelmednek, akkor nem kötöszködsz anyukáddal, mert annak súlyosabb büntetés is lehet a vége, pl. szerelmedtől való eltiltás, ami 17 éves korodra való tekintettel szülőhöz való JOGA, és KÖTELEZETTSÉGE.

És azon se lepődj meg, ha anyukád már arra is csattan, amit nem tettél. Nyílván belé is beleivódott egy védekező reakció, pontosan olyan, mint amilyet TE emeltél magad köré. Nehéz lesz lebontani... Már ha persze akarod.

"Anyám nem hagy békén. MIt tehetnék? (de már nagyon durva amit művel)

16 éves fiu vok

anyám állandóan cseszeget h. tanuljak takaritsak meg minden közbe nincsenek rossz jegyeim meg a szobám se koszfészek de mindig kitalál vmi amiért szólhat de már elviselhetetlen amit művel. Apámat se haggya békén... őtis mindig cseszegeti vmivel. már attol félek h. elfog vállni.

Én már nem sokáig bírom amit csinál...

Mit lehetne ilyenkor csinálni?

egyszerűen már nem bírok ithon lenni...

A kérdés kiírásának időpontja: ma 19:29"

Az alattadlevő

ölvasd el az ő első válaszát is!

Nálatok is olyan durva?

Beidézemmáride!

"Ez neked durva? Akkor gyere lakni hozzánk, és majd átgondolod hogy édesanyád amiket tesz durva-e vagy sem. Nekem a ruháimat kidobja, átszabja, elveszi tőlem, kukába rakja a cipőimet, miközben ő maga kikuázza azokat a dolgokat amiket én dobok ki. Felborogatja a dolgaimat, eltöri a lemezeim, tönkreteszi a berendezési tárgyaimat a szobámban. Üvölt ha kell, ha nem, mindenki lehord engem, reggeltől estig mást sem hallok mint azt, hogy én az ördög vagyok, maga a megtestesült pokolfajzat. Nekem jön szó nélkül, üt-vág, miközben saját haját tépi idegből"

22:35

Ez nem normális eset, és meg ne haragudj, de anyádat meg kellene nézetni, én ezt el nem tűrném

Jajj tudom mit érzel!Apám ugyanezt csinálta velem.Mindenbe beleszólt,már olyanba is hogy engem miért keresnek telefonon,(barátnőm hívott)miért kérek tőle pénzt(sulis voltam,ő 500ft-ba belehalt HAVONTA)meg ilyenek...Lelkileg terrorizált,a mai napig utálom ezért,engem iskolásan ki is b@szott otthonról hogy én egy senki vagyok meg ilyen ocsmány dolgokat mondott!!!Igen,ilyen az apám!Hála Isten már felnőttem,nem kell hogy közöm legyen hozzá!

Annyira együttérzek veled,de ne legyél öngyilkos.Hidd el,ki kell tartani,én bíztam abban hogy lesz jobb is!És lett!Engem nem csak otthon terrorizáltak,de akkor a suliban is csak bántottak örökké(lelkileg)!Szerinted milyen életem volt akkor?Barátaim se voltak,erről senkinek nem beszélhettem,nem tartotta bennem senki a lelket!Ha nincs más,bírd ki,én is kibírtam,te is képes vagy rá!Utána jobb lesz,hiszen semmi nem marad ugyanúgy örökké!