Befogadjuk a testvérem gyerekét egyetemista éveire?

Egy próbát megér,de csak feltételekkel:

-buli nálatok nincs

-saját szobáját rendbetartja,egyéb helységekben rendet tesz maga után

-rezsi rá eső részét fizeti vagy a szülei

-főzöl rá,de cserébe x házimunkát ő végez

-nem tántorog haza részegen felcsörömpölve a kicsiket

-normálisan viselkedik

amíg ezeket,vagy amit te kigondolsz betartja,addig maradhat,ha nem,mehet koliba

Feltételekkel ahogy az első írta, és kikötném, hogy csak 3 hónapra, ezalatt keressen albérletet.

Aztán ha közben kiderül, hogy normális, akkor még mindig mondhatod, hogy maradjon a tanév végéig.

Elsővel egyetértek: próbáljátok ki, és ha nem megy, mehet albérletbe.

És ne te alkalmazkodj, hanem ő - itt a lehetőség, hogy megtanulja, hogyan kell.

Házirendet kell kialakítanod már most. Ezt vagy elfogadja, vagy nem. Előre meg kell állapodni vele, ha tartja a házirendet, maradhat, ha nem, akkor keressen albérletet.

Valami segítséget ti is elvárhattok cserébe. Pl. szombat délelőttönként cserébe figyelhetne a két kisgyerekre. Este pedig mehet bulizni.

Amibe még belegondolnék, az az, hogy ha esetleg oda is költözik, te ki mernéd-e tenni. Ha igen, akkor esetleg meg lehet próbálni, de annak nincs értelme, hogy beköltözik, utána meg magadban dühöngsz, feszengsz, meg itt kiírod, hogy mennyire rossz, de neki meg nem mondod meg.

Ha a gyerekekkel nálatok nincs vasszigor, akkor esetleg. Viszont ha olyan család vagytok, ahol csak és kizárólag x időpontban lehet enni, fürdeni, lefeküdni, felkelni stb., akkor semmi értelme. Az egyetemistáknak nagyon változó tud lenni a napirendjük.

Nem lenne jó. Ő úgy érezné, hogy itt a szabadság, te nem a szülője vagy, ne dirigálj, ugyanakkor lásd el, te meg felelősséget éreznél érte.

A kollégium jó iskola lesz neki, megtanul alkalmazkodni, letörik kicsit a szarvát.

Te meg néha meghívhatod egy családi ebédre, ha akarod. Vagy néha megkérheted, hogy vigyázzon a kicsikre.