Most én reagálom túl ezt a kialakult helyzetet vagy tényleg nem normális ez a felállás?

Megpróbálom röviden leírni, köszönöm előre is aki végigolvassa és válaszol rá.

Én 20/L, itthon lakom még (szüleim elváltak, anyummal lakom), tesómék külön laknak. Náluk van egy 1 éves gyerek, és most jön a következő. Ezzel idáig nincs is gond, csak azzal, hogy mindig mindenkor én segítsek, illetve hogy semmi magánéletünk nincsen. A helyzetet úgy kell elképzelni, hogy kitalálják, hogy most eljövünk ide (van kulcsuk ehhez a házhoz, maximum előtte szólnak ide), a ház a feje tetején áll, mi főzünk, hogy legyen mit enni, közben vigyázzunk a gyerekre. Ha nincs szerencsénk, még puskaporos is náluk a légkör, és olyan hangulatban jönnek ide. Egyszóval ez nem pihenés sehogyan sem.

Én egyetemre járok, de senki nem foglalkozik azzal, hogy hogyan készülök fel a vizsgámra, mellette dolgozom. Ha azt mondom, tanulnom kellene, rögtön le is csesznek, hogy nehogy már annyit kelljen tanulni (egyetemen?) Az összes szabadidőm elmegy arra, hogy vagy idejönnek és segítsek, vagy én menjek és segítsek. Persze ennek anyu is részese, de ő is éppen elég sokszor kiakad ezen a helyzeten, amikor persze rajtam csattan az ostor (akkor jön, hogy én még minek vagyok itthon, engem még etetni kell, stb)

Tesómékkal nem szeretnék összeveszni, de ez a helyzet nagyon gáz, hogy minden időm elmegy erre, az egészségem is ráment a helyzetre. Imádom unokaöcsémet, de egyszerűen nem megy már, hogy őt pesztráljam (foglaljam le, etessem meg, pelenkázzam) utána meg ha elmentek este, akkor álljak neki tanulni, általában ez úgy néz ki hogy este 9-től 11-ig kb.. Holnap is jönnek, pedig kedden-szerdán szigorlatom lesz, nem ártana rá készülni.. Persze tanultam év közben, de ez azért nagyobb horderejű, mint például egy zárthelyi. (az múlik rajta, hogy jövőre folytathatom-e az egyetemet, az egész éves anyagból lesz a vizsga)

Barátokra, párt találni pedig abszolút nincs időm, mert vagy tanulok, vagy a házimunkát csinálom itthon/náluk, vagy gyerekezek, vagy dolgozom (hétvégente).

Ti mit tudnátok tanácsolni ilyen helyzetben? Már nem tudom mitévő legyek, kb. egy éve ez megy, el sem tudom képzelni hogy mi lesz, ha meglesz a 2. gyerek..

Egyébként tényleg ne úgy jöjjön le, imádom a meglévőt is, meg a 2.at is szeretni fogom, csak úgy érzem ezt valahogy ki is használják, hogy úgysem mondok nemet. Meg persze ő tehet legkevésbé a helyzetről..