Ha szomorú merek lenni, anyám idegrohamot kap, és akár meg is tép, tehetek valamit? 16L

Alapvetően vidám, optimista vagyok, viszont ez csak egy jó álca, ami működik is, hiszen az emberek is örök optimistának tekintenek, sokan jönnek hozzám a gondjukkal-bajukkal. Az álca mögött viszont már sokszor gondoltam az öngyilkosságra, leittam magam, gyógyszereket vettem be ... stb (ezekről senki nem tud semmit) Vannak napok, mint például a mai is, mikor nagyon ki jön rajtam, és csendes leszek, nem mosolygok,nevetek, és ez feltűnik másoknak. Általában azt mondom, hogy rosszul aludtam,fáradt vagyok, vagy fáj a fejem. Nincs konkrét kiváltó oka, csak úgy érzem, hogy nem tudok most ugyanúgy vigyorogni mint máskor, és előjön minden dolog, ami bánt. Anyám ilyenkor idegbajt kap, elhord minden idegbetegnek, mikor semmit nem csinálok, csak lesek magam elé, minden szemétláda, dög, rongy, kapca és a többi vagyok, és ha percen belül nem lesz jó kedvem akár képes megtépni is,előfordult már. Ezért inkább el szoktam menni pár órára kutyát sétáltatni, leülök valahova ahol nincs senki, kibőgöm magam, és a veszekedések elkerülése végett a legnagyobb vigyorral a képemen megyek haza,mint aki megnyerte a lottó ötöst. Anyám pedig örül. Elmondani nem tudom senkinek a problémáimat, anyám gyerekes, nem értené meg, ráadásul a problémák 60%-a ő maga, amiért idegrohamot kapna,és nekem jönne, a barátaimat nem akarom terhelni, pszichológusra nincs pénzem a tb-re időpont kell, fogalmam sincs hogy kell intézni, és állítólag ott alig foglalkoznak az emberrel. Anyám előtt se akarok gyengének tűnni, hogy pszichológusra van szükségem. Bármi ötlet? Legszívesebben elhúznék valami isten háta mögötti helyre egyedül egész életemben.