A szüleim nem akarják elfogadni, hogy nem akarok gondoskodni a szellemi fogyatékos testvéremről. Miért nem hajlandóak elfogadni a döntésemet?

Őszintén sajnállak a szüleid miatt. :(

Természetesen azt tudom mondani, amit a többség, mondj nekik nemet, ne engedj az érzelmi zsarolásnak, és ne te érezd magad rosszul ha vádaskodnak vagy magukat sajnáltatják. Normálisabb szülőkkel meg lehetne értetni, de azok alapján amit leírtál főleg a kommentedben, hogy hogy is alakult ez a körülmény, szerintem nem valószínű, hogy megértik.

A szülőknek nagyon nehéz lehet, de ettől még nem passzolhatják át neked egy napra sem. Neked is családod van, életed van, ami teljesen tönkre menne. Ebben az esetben tényleg az intézet lett volna a jó megoldás, mert ott szakemberek foglalkoznak vele. Ezzel a rossz döntéssel tönkretették még 3 ember gyerekkorát és a saját öregkorukat, ha jól értem.

Annyit megtehetsz hogy keresel mellé ápolót aki beköltözne hozzájuk, vagy intézetet. Hogyha megteheted még anyagilag is támogathatod, de befogadni butaság lenne.

Én már megbeszéltem a szüleimmel hogy luxus öregek otthonába adom őket, de persze még csak röhögtünk rajta. De tudjátok milyen jó öregek otthona van? Teljes apartman jut mindenkinek, saját kerttel, minden nap orvosi vizitek, állandó felügyelet, teljes kiszolgálás, jó levegő. Őszintén szólva szívesen élnék ilyen helyen 80 akárhány évesen.

Kerek perec meg kell nekik mondanod hogy az életed nem fogod átalakítani az öcséd miatt. Ha nem hagyják abba a fenyegetőzést, még téged is elfordítanak maguktól.

Bármilyen kegyetlenül is hangzik, de a sérült gyerekeknek (főleg a súlyos értelmi sérülteknek) sok esetben sokkal jobb helyük van egy intézetben, ahol napi szinten, az állapotuknak megfelelően foglalkoznak velük, fizikoterápiát kapnak, szakszerű ápolást. Vannak olyan szinten lévő betegek, akik gyakorlatilag semmit sem fognak fel a környezetükből, nem csak fizikailag de érzelmileg is olyan visszamaradott állapotban vannak, hogy gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy egy szerető család vagy ápolók veszik körül őket.

Azt kell hogy mondjam, hogy sok esetben a szülők nem jól döntenek, amikor mindenáron otthon próbálnak az ilyen gyerekekről gondoskodni. Ez is egy bizonyos önzés a részükről: "Majd én megmutatom, hogy el tudom látni a beteg gyerekemet" holott nagyságrendekkel jobb lenne a gyerek fizikális és szellemi fejlődése érdekében, ha egy szakápolókkal, szakemberekkel rendelkező intézményben helyeznék el. Sok esetben ez a gyerek érdeke lenne, de a szülők azt hiszik, hogy szeretettel mindent pótolni lehet, holott sajnos vannak olyan esetek, olyan betegek, akiknél ez nem így van. (ráadásul abból a pénzből, amibe az otthoni ápolás, munkából való kiesés kerül már ki lehet fizetni egy normális intézményt)

Az a baj, hogy sokan csak végletekben tudnak gondolkodni. Ha valaki intézetben helyezi el az ilyen gyerekét az nem azt jelenti, hogy teljes mértékben lemond róla, eldobja magától. Ezeken a helyeken rendszeresen lehet őket látogatni, akinek megengedi az állapota azt akár néhány napra haza is lehet vinni. E mellet pedig lehet normális családi életet élni, nevelni az ép gyerekeket stb...

47-es egy ember "véglény" csak azért mert nem lehet egészséges, milyen ember lehetsz ha ilyet mondasz embertársadról, Ő IS EMBER, vannak érzései, még ha egy 3 éves szintjén is van de akkor is EMBER és nem VÉGLÉNY.

Még egy hozzáfűzni valóm van ehhez a válaszhoz, bármelyik egészséges ember kerülhet olyan helyzetbe, mint szegény szellemileg károsult, ez azt jelenti, hogy te is kerülhetsz ilyen helyzetbe nem csak az aki így születik, egy súlyos baleset is okozhat ekkora problémát, sokan vannak akik egészségesen születek, de egy súlyos baleset meg változata az életüket.

Az szüleid nem normális, önző, kegyetlen emberek.

Nem csak azert, mert Rád akarják.erőszakolni a tesod hanem, mert tudták, hogy beteg lesz mégis beválaltak! Nem értem (ha jól számolom) 6 ember életet tönkre tenni.. Nekem ha ne ad'Isten az orvosom egyszer azt mondaná, hogy meg van az esely arra, hogy fogyatekos babám szülessem elvetetném. Nem csak magunk miatt,miatta is.Bár nem fogja fel de akkor se tudnám végig nézni a szenvedését.A sajat gyerekemnek.se nem, hogy a testvéremét.

Te már szenvedtél miatta elegett sajnos.Ne fogad magadhoz! Ezt a szüleid anno elfogadták, hát csinálják is végig!

A szülők mivel tudták előre, hogy fogyatékos gyermekük fog születni, végképp felelőtlenek voltak. Mind a gyerekeikkel, mind önmagukkal szemben. És főleg a fogyatékos gyerekkel szemben, mert tudatosan ilyen életet adtak neki. Ráadásul egészséges emberek közé kényszerítik, ahol - csúnyán hangzik, de - csak kolonc. Megtagadtak tőle minden féle segítséget.

Az én párom és munkatársai fogyatékos gyerekeket is szállítanak iskolába (bentlakásosba és nappali intézetekbe egyaránt), így sokszor találkozom velük. Ők nem érzik, hogy értéktelenek lennének, és tele vannak szeretettel amit ki is mondanak, boldogok, és szeretik egymást, csokival, ivólével, rajzokkal ajándékozzák meg egymást.

Na ezt nem lett volna szabad elvenni tőle. És ami a legrosszabb, 25 évesen már nem is vihetik ilyen helyekre, csak szociális otthonokba, ahol már végképp nem törődnek vele, csak ellátják, amennyire éppen szükséges.

Nem mondom azt, hogy az ilyen iskolák mind tökéletesek, de a vegetáltatásnál jobbak.

Én egyenlőre pont azért nem vállalok gyermeket, mert tudom, hogy a kapott kezelés miatt súlyos betegségei lehetnek. Lehetnék önző és kockáztathanék, mert sajnos nekünk még egy sincs, de elborzaszt a gondolat, hogy én lehetek a felelős a gyermekem szenvedéseiért.

ha van rá pénzed, akkor arra az egy hétre fogadj fel egy megbízható, képzett ápolót, aki gondját viseli a tesódnak, és persze minden este nézz be hozzájuk, h mi újság volt aznap.

így a szüleid is nyaralhatnak, és neked sem kell vele bajlódni.

megértelek maximálisan.