Elítélendő vagyok ezért?

Nem vagy elitélendő, ha nem szeretnél gyereket, akkor ne vállalj, nincs ebben semmi rossz. :) Egyébként meg nagyon a negatív végéről ragadtad meg a dolgot, vannak ennek előnyei is. :) Pl. ott egy kis csöppség, aki feltétel nélkül szeret, imád, sok örömet okoz, ha idős leszel, lesz aki meglátogat, akire számíthatsz stb...

Amúgy nem lehet, hogy csak a félelem beszél belőled? Különben meg a szülőnek kell a legnagyobb hatással lennie a gyerekre, persze a környezet is nevel, de ha a szülő jól végzi ezt a feladatot, akkor a külsősök pl: nagyszülők nem tudják elrontani. :D

Elítélendő nem vagy. De szerintem ez még változhat. Én azóta vágyom babára, mióta páromat megismertem. Benne megtaláltam azt az embert, akivel szívesen vállalnék gyereket. Előtte is imádtam a gyerekeket, de valahogy magamat nem tudtam elképzelni.

Most már várom. Tervezzük. :)

Nem ítéllek el. Ez a te életed, a te döntésed. Amíg nem kényszeríted rám, hogy én is a te elveid alapján éljek, addig semmi jogom pálcát törni feletted :)

Egy baj lesz: ha 50 évesen megbánod. Na akkor verheted a fejed a falba.

Így van, ahogy fentebb is írták, de azért arra hagyd meg az esélyt, hogy változhat még a véleményed.

Annyit mondanék csak saját tapasztalatból Neked, hogy soha senki nem szeretett olyan nagyon és tisztán engem olyannak, amilyen vagyok/lettem, mint a gyerekeim.

kit érdekel, ha emiatt elítélnek? csak találj egy társat, aki ebbe belemegy.

mondjuk az indokaid valahogy egy kicsit gyerekesnek tűnnek nekem, szóval szerintem is még érhetsz/változhatsz. de ezt még nem kötelező eldöntened. csomó nőről tudok, akik harminc után gondolták meg magukat.

Egyáltalán nem, aki ezért elítél, az ostoba.

Én se akarok gyereket.

Én is így gondolom, de én tényleg nem szeretem a gyerekeket.

A változás jogát viszont fönntartom.

Nem vagy elítélendő.

De csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy a volt magyartanárnőm(60feletti) elsírta magát az egyik órán, mert megbánta hogy sosem szült gyereket, és most milyen rossz látni a rokonainak a pici babájukat, hogy milyen boldogok.

Én sem akartam addig, amíg terhes nem lettem :) Nem terveztük és amikor pozítvat teszteltem, akkor nagyon megijedtem. Aztán ahogy növekedett a pocakomban, úgy készültem fel az anyaságra. Más gyerekével én sem tudok mit kezdeni, az enyémmel, meg olyan jó játszani. Igen, néha szemtelen, meg huncut, de ilyen. Valószínű ha kamasz lesz, lehet hazudni is fog, de ez van. én is voltam kamasz, majd kezelem, ha eljön az ideje. A nagyszülők nem tudják úgy elrontani, hacsak nem ők nevelik. A gyerek nem kiskutya, különbséget tud tenni, aközött, hogy otthon mit szabad, meg a mamáéknál. Illetve nagyikkal lehet beszélni a szigorú szabályokról (pl: cukor, estig tévézés nincs...stb) A szüléstől nem kell félni, kb az utolsó hónapokban már várni fogod,hogy mikor születik és a kíváncsiság nagyobb lesz, mint a félelem a szüléstől :) Kérhetsz EDÁt ha nem bírod a fájdalmat :)

Anyagiak...hát ha mindenki arra várna, hogy meg legyen minden, akkor senki nem vállalna gyereket. Hidd el, ha mindketten kerestek akkor nem lesz baj. 2évesen be tudod adni bölcsibe, és akkor nem fog úgy kiesni a pénzed sem. Nem kell hogy más gyerekéhez értsél, elég ha a gyerekedet szereted :) És a másik, amikor megszületett a lányom, TUDTAM hogy mit kell csinálnom. Semmi nem volt kérdés. Persze van amit meg kell tanulni (szoptatási technikák, pelusozás) de hogy mikor vedd fel, mikor éhes, mikor fáradt, mindent tudni fogsz, érezni fogod. Az Anyaság belőled jön, ez genetikailag kódolt és olyan természetes lesz, hogy felveszed és jó anya leszel, hogy magad is majd meglepődsz rajta :)