Hogy felejtsem el mindezt? Miért velem történik mindez? Anyunak mért nem tudom megmagyarázni, hogy ez nem jó?

Kicsi voltam,2 éves amikor a szüleim elváltak,aztán kiderült,hogy 6 hónapos voltam,amikor apu elköltözött,szóval szinte apa nélkül nőttem fel. Anya végig azt állította,hogy apa csalta meg anyát,aztán kiderült,hogy pontosan fordítva,és végül kiderült,hogy össze-vissza csalták egymást. Kb. olyan 12-13 éves lehettem,amikor anyáról kiderült minden. Az,hogy 12 évesen a legjobb barátnőm apukájával (akik családbarátok is) vesztette el a szüzességét,hogy 15 volt amikor elszökött a búcsúsokkal (elnézést) dugni,hogy tizennemtomhány gyereke lett volna. Abszolút nem jó anya. Hatan vagyunk testvérek,én vagyok a legidősebb (16/lány),de mindegyik gyerkőc csak fél testvérem,és ez fáj. Amikor még mamámnál laktunk,és megszületett öcsim,anya szinte semmit nem fogalkozott vele,mi keltünk hozzá mamámmal,az apja lemondott róla,azóta sem láttuk.Két év múlva megszületett hugom.Ugyanez,anya nem foglalkozott vele,mi keltünk hozzá.Ebben az évben kerültem fel elsőbe,négy éven keresztül kitűnő voltam.Amikor építették a házunkat,anya összeismerkedett az egyik kőművessel,akivel következő évben össze is házasodott.Eleinte minden rendben ment,egészen azon év szilveszteréig.Az embert nevelőapámként kezeltem,aztán elkezdett fogdosni.9-10 éves lehettem,még kis hülye fejjel nem tudtam mi ez,csak hogy jó,aztán rájöttem mindenre,ellenkeztem,de féltem,hogy megver,ahogy sokszor tette velem is,anyuval is.4 éven keresztül molesztált,végig titokban tartottam.Amikor elmondtam anyunak,kiröhögött,és ilyeneket mondott,hogy "a saját lányommal csalsz meg??" Iszonyú rosszul esett,soha nem kaptam tőlük szeretetet.Egy hónap után anya úgydöntött,hogy feljelentjük.Gondolhatjátok,milyen volt rendőri kísérettel nőgyógyászhoz menni,hál' Istennek nem sikerült annyira "bedugnia",szűz maradtam.Anya az igazságügyi pszichológusnál ellenem vallott,az ügyet lezárták.Anya még egy évig vele volt. Én elköltöztem otthonról,mamámhoz. Nem bírtam tovább az állandó veszekedést,hogy betegen engem küldtek pénzt kérni,boltba,ide-oda,hogy a három kicsi tesómhoz én keltem hajnalban tápszert csinálni,stb.,másnap meg mennem kellett suliba,hogy sokszor nem volt áram,anya a pénzt elcseszte,a gyerekekre is állandóan én vigyáztam,a tanulmányi eredményem is romlott.Idegileg kivoltam. Már több mint két éve lakok itt mamámnál,minden rendben van,azaz lenne,csak hát anya.Állandóan pénzt,cigit,kávét kér . Állandóan pasizik,éjszakára egyedül hagyja a gyerekeket,ha meg éppenséggel nem tud elmenni az aktuális pasihoz,akkor ő egyből öngyilkos akar lennNem érdeklem...Ha próbálok egy kicsit magamról beszélni neki rögtön magáról kezd el beszélni. Mostanában kicsit sokat vagyok rosszul,az én és mama megkérdezése nélkül intézett nekem vérvételt,meg mindenféle kivizsgálást.Én ugy vélem,nem most kéne úgy igazán az anyámnak lennie,és foglalkozni velem...vagy tévedek??

A másik meg apám...a mostani élettársaát úgy kezeltem mint a saját anyámt,hiszen törődött velem,egészen addig,amíg össze nem költöztek.Megváltozott apa is,és a nő is.Apa másoknak hitt,a pletykáknak,elvette a telefonom két hónapig nála volt (az oké,hogy ő fizeti rá a netet,meg ő vette,de tudtam hogy a net nekem a sulihoz kell),megbantott,de nagyon.Tudja,hoy mennyire érzékeny vagyok lelkileg,mégis ezt csinálta.Egy hete úgy határoztam,hogy elmegyek hozzá,és megbeszéljük a dolgokat.Hál Istennek mostmár minden rendben.

Ha én annó nem költözök ide mamámhoz,nem tartanék itt,ahol most tartok.A megye legerősebb,legkomolyabb gimijébe járok,egész szépen zártam az évet,oklevélleldicsérettel.A suli nem zenei jellegű,de működik az énekkar,ami mellesleg világhírű leánykórus.Büszke altos vagyok,nekem ez a mindenem.Imádok énekelni.

Senki nem fogja fel,hogy mennyire sérült vagyok lelkileg.Az a bajom,hogy túl őszinte vagyok,érzékeny.És túlságosan szeretethiányos. De ezen nem tudok változtatni. Miért nem tudok erős lenni?Miért én vagyok a hibás állandóan mindenért?? :( :(