Mennyire normális, hogy nem hiányzik a párom?

3 éve vagyunk együtt, még nem költöztünk össze, mert én főiskolára járok, neki meg nincs annyi keresete, hogy eltartson belőle, na meg nem is akarnám, először valami olyan meló kéne, amiből nem egy szájfényt meg egy körömlakkot tudok venni. Mindegy is, a lényeg, hogy most olyan munkája van, ami miatt kb. 2 hete nem láttuk egymást. Főleg azért, mert inkább éjszaka dolgozik, nappal alszik, és emiatt olyan fáradt, hogy amikor nem alszik se mozdul ki a házból én meg nem szeretek oda menni, mert nem szeretem a szüleit. Viszont egyáltalán nem érzem azt, hogy hiányzik. Nekem is szünet van most, jóformán semmit nem csinálok, mert nem találtam munkát, csak 2 alkalommal voltam szórólapozni, de annyira nem is bánom, mert 15 éves korom óta végigdolgoztam minden nyarat, most pedig elég kemény évem volt a fősulin, jól esik kicsit pihenni. A barátom minden nap írja, hogy hiányzok neki, megszakad a szíve, stb., én is írom neki, de egyáltalán nem érzem ezt. Szeretem, meg imádok vele lenni, de ez sem visel meg, hogy nem láttam hetek óta, és valószínűleg 1-2 hétig még nem is fogom. Nincs, ami lefoglaljon, nem járok el itthonról, kétszer voltam fagyizni barátnőkkel, meg egyszer nagybevásárolni anyummal, de azon kívül ülök a hűvös házban, filmet nézek, netezek, nyelvet tanulok (ez a nyári projektem, ha már meló nincs). Viszont van olyan, hogy ha nem ír sms-t, vagy nem hív, eszembe se jut egész nap. Ez mitől lehet?