Mit gondoltok erről a szituációkról?

2 éve vagyok együtt a barátommal. A barátom nagymamája 70 év körüli és ő is ott lakik ahol a barátom szülei és testvére. A nagymamával a viszonyom van mikor jó de van mikor kevésbé, de persze ez nem tőlem függ. Még régebben hallottam, hogy a kedves mama és testvére a konyhában rólam beszélnek /én meg csak véletlenül hallottam meg, hát nem esett a legjobban, legszívesebben odamentem volna és kivertem volna a balhét de tartottam magam./ Van, hogy azt kérdezi: Mikor mész már haza? Van, hogy mikor jössz legközelebb? Van mikor boldogan köszön, hogy szia de van, hogy csak odalök egy helót. Ma az történt, hogy a barátom 2 unokatesója is ott volt illetve 2 pici gyermek az egyik unokatesó gyermekei. 2 szintes házról beszélünk, most a 2. szint ki van adva 1 hétre a munkásembereknek. A kedves mama mondta, hogy a gyerekek menjenek fel aludni ahol a munkások is vannak (igaz csak 1 szoba van használatban) az egyik unokatesó mondta: Mama oda nem mehetnek ott az emberek vannak most. Hát a Mama hajthatatlan volt. Mondta az unokatesó nekem, hogy valaki még mondja mamának ne csak ő. Hát az a valaki én voltam. Mondtam: Oda most tényleg nem mehetnek fel a gyerekek aludni. Erre a Mama: Nekem te ne akard megmagyarázni. És mutatta, hogy dilis vagyok.

Na itt betelt a pohár. Lenyugodtak a kedélyek. Unokatesó még mondta, hogy nem rosszból mondtuk stb...Én is mondtam: Nem akartam ebbe bele szólni...Mama: Én jobban tudom.

Én tudom, hogy bogaras már meg öreg...de azért szerintem elvetette a súlykot. Mellesleg a barátomat nem szereti unokájaként van egy másik unokatesó ő a minden meg a barátnője. Mi meg a senkik. Hát most azt tervezem, hogy nem fogom magam hagyni, hogy megalázzanak és én is semmibe fogom venni. Tisztelni kell az öregeket de én őt már nem tudom. Szerintetek?

20/L