Összeköltözés mikortól ajánlott?

Szia!

Huh, most nehezet kérdeztél...Először is : szerintem az összeköltözés nem életkorhoz kötött, de jó ha már "értelmileg" felnőtt valaki hozzá, pl. 19-20 éves. Bármit vihet magával, ami nem zavarja. Érdemesebb picit hosszabb kapcsolat után összebútorozni(fél évtől indulva legalább), mert a túl gyors összeköltözésből bajok lehetnek. a reszi attól függ, hogy mennyit keres pl. a fiú, albiban vagytok -e vagy netán saját lakásban, tudnak-e segíteni a szülők...stb. Még néhány apró info. Az összeköltözés két élű dolog. Hatalmas nagy igazság és minden összeköltöző találkozik azzal, hogy "lakva ismerszik meg..." de ez nem csak a pár egyik felére, hanem a másikra is vonatkozik! Jópár teljesen új dolgot megtudhatnak egymásról pozitív és negatív értelemben is. alkalmazkodni kell egymáshoz, és ha "vita" van , akkor nem lehet elintézni azzal, hogy "most megyek haza a mamához". Tehát ezért értem úgy, hogy az összeköltözéshez az alap az értelmi "egyezés", a többit hozza az élet...

Szió!Saját tapasztalatot tudok írni, szerintem erre nincs általános szabály, hogy mikortól jó, mikortól ajánlott, ha mindketten úgy érzitek, hogy készen álltok rá és meg tudtok élni. Mi júliusban költöztünk össze, 1 ismerettség, és fél év 'járás' után, nálunk azért volt fontos, mert 200km-re laktunk egymástól. A párom dolgozik, én még iskolába járok (sulit is váltottam), így gyakorlatilag az ő fizetéséből, az én félretett pénzemből, az árvaságimból (havi kb 30e forint) és édesanyám támogatásából (havi 10-20e forint amíg tanulok) élünk. Eddig még nem kellett nélkülöznünk, sikerül beosztani mindent bőven. Van egy törpenyulunk és egy macskánk is, nagyon boldogok vagyunk. Ja és albérletben élünk, fontos volt számunkra hogy csak "ketten" legyünk, ne egyikünk családjánál, mert az csak surlódáshoz vezethet. Így nagyon jól kijövünk egymás édesanyjával, nincsenek viták, mindenki éli a saját életét.

Hogy mit vittünk magunkkal? Személyes tárgyakat, a számítógépeket, párom a szobabútorját és az ágyát, sok mindent kaptunk (konyhai felszerelések) és sok minden vásároltunk (étkező asztal,mosógép, stb)

20L / 25F

Vidékről Budapestre, albérletbe költöztünk össze, kilenc hónap ismeretség után. Eleinte csak pár edényt, és ruhákat vittünk, meg ágyneműt, tisztálkodási szereket. Egy éven át kézzel mostunk, és alig ettünk, mert a mosógépre spóroltunk.

Aztán, szép lassan apránként szedtünk össze mindent magunknak. Szülő segítségünk nem volt.

Ennyi évesek voltunk akkor, mikor összeköltöztünk N/26 F/29, addig mindketten a szülőknél laktunk.

(Házi állatokat egyönk sem szereti, ezért az szóba sem került)

Akkor célszerű összeköltözni, ha mindkét fél úgy érzi. Erre nincs konkrétan recept. Mondjuk én úgy költöznék össze, ha mindkét fél keres mert csak akkor jut majd a pár egyről a kettőre. Sokba kerül egy albérlet és a pénztelenség megölheti a szerelmet hosszútávon. Ezt úgy értem, hogy a fiú besokallhat ha azt látja, hogy egész nap gürizik és mégsem tud egy rendes ruhát venni magának mert eltartja a lányt. Persze ha mondjuk a fiúnak van saját lakása, akkor az sem lehet gond, ha a lány tanul még.

Mi a főiskolán ismerkedtünk össze a férjemmel és 2 év kollégium után összeköltöztünk egy albérletbe. Ha lett volna rá lehetőség, akkor a szülőkhöz költözünk, de ezt nem lehetett megoldani a távolság miatt. Az albérletbe minden holminkat vittük, amink csak volt és hát még elég sok mindent kellett vennünk. Ilyen triviális dolgok sem voltak, hogy hűtő, porszívó, stb. Nagyon nem volt olcsó. Ekkor én még tanultam, de már dolgoztam is suli mellett, szóval ez is jó megoldás lehet ha bírja a lány. Így sem volt könnyű az az egy év és rá kellett jönnünk, hogy az albérletben egy árva petákot sem fogunk tudni félretenni saját lakásra. Ekkor házasodtunk össze 3 év után és vettünk egy kis lakást. Aminek a hiteltörlesztője morbid módon még így a válság kapcsán is kevesebb, mint az albérleti díj volt. Szóval jó döntésnek bizonyult. Most már 5 éve vagyunk együtt, van egy gyönyörű kisfiunk is, szóval úgy érzem, hogy révbe értem.

Mindenképp csak akkor költöznék össze bárkivel, ha már önálló keresetem van, és felesben beszállhatnék a költségekbe. Ez valamelyest meghatározza az életkort is, nálam a suli végét, munkahely kezdetét jelentené.

Az, hogy mennyi ideje tartson a kapcsolat, arra nem nagyon lehet szabályt mondani. Függ attól is, hogy azon az időn belül mennyit találkoztatok, mennyire ismeritek egymást, de nálam fél év minimum.

Ha én költöznék, a háziállat dolgot egyelőre nem erőltetném, azon kívül is van elég megszokni való is egymásban. De, ha mondjuk lenne egy kistestű kutyám, akit a párom is imád, akkor vinném, ha el tudnám tartani és mindig lenne is, aki figyel rá, kiviszi sétálni.

Amikor én összeköltöztem a barátommal 18 éves voltam. Dolgoztam programozóként és levelezőn jártam suliba. Közösen vettünk egy kutyát, mindketten imádtuk, nagyon jó volt így.