Mi a véleményetek az olyan párokról, akik 16-18 évesen összeköltöznek albérletbe és minimálbér alatt tengődve élnek? Nem lenne más megoldás?

ha már a családi háttérnél tartunk, sokan menekülnek otthonról és ezért ugranak bele fiatalon egy komoly kapcsolatba, hogy bebizonyitsák, nekik majd sikerül....

Ennyit erről, nem csak jódolgukban.

Ők tudják, ha nekik ez a legjobb, akkor biztos ez a legjobb!

Nem érdemes turkálni mások magánéletébe, elég, ha a sajátunkat rendezgetjük. :)

Én 20 éves vagyok, 2 éve kapcsolatban élek, itthon, szüleimmel... Nem érzem úgy hogy kinyalnák a s*eggem, de a szüleim is rég rám hagyták már, hogy mikor takarítom a szobám... Ha nekem mocsokban van kedvem élni, akkor megtehetem, persze nem teszem. Hálás vagyok minden egyes fillérért, amit rám költenek, hogy taníttatnak, és normális családi körülményeket, biztos hátteret/ alapot adnak a jövőmnek. Amíg el nem végzem az egyetemet, eszembe sem jutna elköltözni itthonról, lehet hogy még utána sem pár évig, de hogy apu szavait idézzem, mamám "Nem akarsz még házasodni?" kérdésére "Lehet ki is tekerném a nyakát!"... Szóval nem érzem úgy, hogy itthon csak egy fölösleges púp lennék, ahogy azt sem, hogy elég érettek lennénk párommal ahhoz, hogy összeköltözzünk...

Szerintem nagyon sok múlik a családon. Egy barátom pl a kiállhatatlan nevelőapja miatt került ilyen helyzetbe 18 évesen, ugyanakkor unokahúgomnak is hasonló nagyratörő szándékai voltak, persze időben rájött, hogy erre nem lesz pénze, de a szűk családi viszonyok miatt nem csodálkoznék, ha összepakolna és a barátjához költözne. Van akinek mindent megadnak az életkezdéshez, ergó "jó dolgában nem tud mit csinálni", viszont valaki saját hibáján kívül kerül ilyen helyzetbe, és akár egyedül is elköltözne otthonról, akkor is ha alig van saját keresete. Sajnos legtöbben a "bukás" után sem mehetnek haza, és a család utólag is nyomorba kényszeríti. Én könnyen mondom azt, hogy nem mennék sehova a helyükben, de ha annyira kilátástalan otthon a helyzet, akkor lehet én is élnék inkább nyomorogva, nélkülözve, de legalább nyugodt lelki állapotban. Viszont előbb keresném meg a rokonaimat, nagyszüleimet szállásügyben, minthogy albérletbe menjek... :S Nehéz kérdés