Ismertek olyan családot, akik a saját rossz pénzügyi döntéseik, felelőtlenségük miatt csúsztak le?

Mindenki ismer ilyen családot és utólag mindenki nagyon okos, de lehet, hogy ha benne van egy adót élethelyzetbe akkor már mégse lesz minden fekete és fehér.

Másrészről meg felejtsük már el ezt a hitelt még utód is nyögi, negatív vagyon nem örökölhető.

tudod utolsó, ha azt látnám, hogy elvesztette a munkáját, egy gyereket akart, de ikrei születtek, beteg lett, elhagyták és egyedül kell boldogulnia, akkor sajnálnám a bajban levő ismerőseimet. De már akkor is a rosszul gazdálkodók és éppen megélők közé tartoztak, amikor hitelt vettek fel új lakásra meg új kocsira. Lehet engem szánalmasozni, amiért suzukim van Es az anyósommal élünk, de nekem a nyugi többet ér. Pedig mindketten az eü-ben dolgozunk a férjemmel, a munkanélküliségtől nem nagyon kell tartanunk.

Unokahúgom végrehajtói irodában dolgozik, azt mondja elképesztő, milyen emberekkel kerül kapcsolatba. Buták, 10-ig nem tudnak fejben számolni, de a több milliós devizahitel kellett... és elenyésző részük az, akinek változott valami az életében, a többség csak nem kalkulálta be, hogy emelkedni fog a törlesztés meg az árak és a bére ezt nem követi.

És hibáztathatjuk a bankokat, de hülye ember mindig volt és lesz is.

Igazából szinte csak ilyen embereket ismerek. Aki nem felelőtlen, normálisan csinálja a dolgait, az általában meg tudja oldani a váratlan helyzeteket is.

Nagyon ritka az, amikor valaki tényleg önhibáján kívül csúszik le és nem tud visszakapaszkodni. Bár tény, hogy ilyen is van.

Egyébként az én családom is ilyen. Nincs veszélyesen sok hitelük, összesen ha egy millió, annak is a nagyja munkáltatói hitel. Másik része áruhitel: amikor apukám alacsonyabb pozícióba helyezték fele fizetésért, anyukám még akkor se volt hajlandó elmenni dolgozni, de az életszínvonalat meg tartani akarják. Az autó szétrohad, megtankolni nincs pénz, de nem lehet eladni. Cserébe az antik, százezreket érő lexikonok mennek pár tízezerért a vaterára... csak kérdés, mi lesz ha már nem lesz mit eladni...

13:" De már akkor is a rosszul gazdálkodók és éppen megélők közé tartoztak, amikor hitelt vettek fel új lakásra meg új kocsira. "

Pont ezt láttam én is azok között akiket ismerek és mindegyik nagyot akart (nagy lakás új bútorokkal)...

Anyumék, legjobb barátomék jellemzően nem tudnak bánni a pénzzel. Mi negyedannyiból élünk, még félre is teszünk albi mellett, nekik se rezsit se albit nem kell fizetni, 3x annyi pénz mellett és se megtakarításuk se semmijük nincs.

Anyumékról meg nem is beszélve. Sosem voltunk pl. nyaralni "mert nem volt miből", mert mindig fontosabb volt a cigi és egyéb marhaságok...

Csak olyat ismerek.... Akiknek van deviza lakáshitelük, azok nagy része nincs bajban. Igaz, hogy magasabbak a részletek, de tudják fizetni.

De akinek a lakáshitel mellett ott van a kocsilízing, nyaralásra, tv-re, esküvőre, "nemisemlékszikmármire" felvett személyi kölcsön meg áruhitel, az gondban van.

Lényegében a többség épp ilyen. Hitelt a semmire, kit érdekel, hogy tudják-e majd fizetni, olyan dolgokat vesznek, ami nem létszükséglet, főleg nem az ő pénztárcájukhoz... Nem tudom az ilyeneket sajnálni.

Úgy tapasztaltam, aki igyekszik és nem könnyelmű, az igenis boldogul, még ha nehezen is.

A saját szüleim :(

Még az előző rendszerben kaptak önkormányzati lakást, egy vadiúj 65 nm-es panelt. Egy állami cégnél dolgoztak mindketten átlag, de biztos fizetésért, így jutott minden átlagos dologra mindhármunknak (rezsi, kaja, családi programok, belföldi nyaralás) és persze volt egy Skodánk :)

Azután jött a rendszerváltás és a drága szüleim a saját lábukra akartak állni, így mindenféle vállalkozásba kezdtek, amik egy része jól ment, más részük nagyon sz.rul. A rendszertelen bevételt elszórták minden hülyeségre, kívülről nézve nagyon jól ment nekünk, de közben többszázezres rezsitartozást halmoztak fel...

És kaptak egy sohavisszanemtérő ajánlatot, amibe csak cirka 1-2 milliót kellett befektetni, így a nagyon okos felmenőim eladták a lakásunkat, hogy meglegyen a beszálló tőke és hogy majd a nyereségből húúúúdefaszaházat vesznek majd. De persze annak rendje és módja szerint átvágták őket, így albérletben ragadtunk, ez 94-ben volt, én akkor voltam 14 éves.

Most, lassan 20 évvel később még mindig albérletben élnek, fater 120e Ft-ért havi 28 napot dolgozik, muter meg állítása szerint már évek óta nem talál munkát, ill. valami indokot mindig talál, hogy felmondjon.

Én már 6 éve nem élek velük, van 2 gyerekem, a párommal tisztességesen dolgozunk, nem keresünk rosszul és felelősségteljesen döntünk a pénzügyeinkről, erre anyámtól mindig azt kapom, hogy segítsek már nekik egy kis kölcsönnel, mert nekünk úgyis olyan jól megy. Szoktam neki pénzt adni, de csak pár ezer Ft-ot, mert egyrészről úgyis hülyeségekre szórja el, másrészről pedig egy nagyobb összeget úgysem adna vissza soha.

Pár éve a húgomat belerángatta egy személyi hitelbe, mert akkor is sikerült többszázezer Ft-os rezsit felhalmozniuk az albérletben, na azt azóta a húgom fizeti.

Szóval én nagyon haragszom rájuk, egyrészről mert semmit sem tudnak ránk hagyni (nem csak feltétlenül anyagiakra gondolok, hanem a példaképre, hogy egyszerűen nem tudom őket tisztelni ezzel a hozzáállással, hiába a szüleim), másrészről mert annyira gáz, nem is értem, hogy a párom (akinek tök normális, felelősségteljes szülei vannak, akiknek az egyik legfontosabb dolguk az életben, hogy hagyjanak valamit a gyerekeikre) hogy tudja elfogadni azt, hogy a gyerekei anyjának ilyen szülei vannak...