Volt mar ugy, hogy nem voltatok megelegedve a hazastarsatok/parotok ajandekaval?

09:09!Az adok-kapok mérleg rögtön eszedbe fog jutni, amint nem kapod meg tőle a kellemes dolgokat hétvégén, vagy hétköznap. Én a férjemtől egyszer kaptam rózsát, de mikor még a hétköznapokon foglalkozott velem, tettem rá, hogy nem vesz semmit. Most már eltelt öt év, és hagyján, hogy semmit nem vesz, már engem se vesz észre. Egyébként amilyen szivesen adtam neki bármit-amíg szerettem, ugyanúgy neki is eszébe juthatott volna-ha szeretett volna. Nem a vásárlás meg az ajándék miatt, hanem mert jó adni annak, akit szeretsz. Ha nem ad semmit, előbb-utóbb a nagy szeretet is elmúlik.

Egy kapcsolatot nem csak az elején kell ápolgatni, hanem közben is, és nem csöndbe kell a másik mellett élni hanem fent kell tartani a másik iránti vágyat és figyelni kell a másikra. Ha már nem kapsz semmit (ajándék vagy egy kedves szó)akkor kedves utolsó azt bizony magadnak köszönheted én 7 éve vagyok a párommal és ilyen nem fordult elő hogy ne figyelne rám vagy hogy levegőnek nézzen.

Hajjaj! Esküvő előtt tiz nappal a lánynevemre csináltatta meg a névjegykártyáimat mikor tudta, hogy felveszem a nevét.

Exem pénzt adott, 20 vagy 30 ezer ft-ot, már nem emlékszem, tőlem meg szinte semmit nem fogadott el, kikötötte, hogy ne vegyek semmit, kiválasztott egy ezer ft-os mütyürt, hogy azt kéri. Én sokkal csóróbb voltam ,mint ő, egyetemista voltam, ő meg dolgozott, keresett. Na de a karácsonyt illetően szerettem volna én dönteni, ha csóró is vagyok... Összetett szitu volt, tartósan beteg is voltam, azzal érvelt, hogy legjobban pénzre van most szükségem. Kicsit elkeseredtem, mert olyan volt, hogy na akkor én már rendes ajándékot nem is kapok? Azt akartam, hogy inkább sokkal kevesebbet érjen az ajándék, de válassza ki, lepjen meg vele. Erre azt mondta, hogy nem szeret ő ajándékot venni, mert mi lesz, ha nem is fogok neki örülni? Hát szerintem ha valaki jó szívvel meg akar lepni valakit, és kimutatja az ajándékkal, hogy ismeri, figyel rá, mert nagyjából kitalálta, hogy minek örülne (márpedig ha valakik hetente többször találkoznak, csak megismeri annyira, hogy ne lőjön mellé) akkor nem hiszem, hogy az illető ne örülne. Végül kompromisszumot kötöttünk, és a városban együtt elköltöttünk a pénzből valamennyit könyvre, de azt is én választottam.