Ti mit választanátok? Benne maradnátok egy esetlegesen megromlott házasságban, csak a gyerekek és a kényelem miatt?

Én a szüleim házasságát tudom elmesélni példának. Nos, 25 évig voltak házasok, mamám (anya anyuja) sosem szerette apámat. Mamám nagyon-nagyon szigorúan nevelte anyát...

Amíg én nem születtem meg, addig minden rendben volt. Aztán megszülettem én, változott a világ, az ország... Gyerekként annyit fogtam fel, hogy apa valamiért elkezdett inni, nem tudtuk, hogy miért. Munkája is egyre kevesebb volt-vállalkozóként dolgozott otthon. Itt megjegyzem, hogy a szakmája miatt tényleg nem lehet abban a szakmában megélni, lényegében kihalt az a szakma. Apa pedig nem akart váltani. :( Anya elvált apától, semmi vita nem volt ebből de még együtt laktak/laktunk. Folytatódott az ivászat (apa sosem bántott senkit, nem vitatkozott, ellenben anya állandóan ordibált mindenkivel)

Szóval egyik nap anya besokalt, nem voltam otthon, arra mentem haza, hogy anya tesóm által kidobta apát az utcára! Mi meg azonnal pakoltunk és pár hónapig máshol laktunk(mamámnál, tesóm meg barátnőjénél).

Nos, én a mai napig főleg anyára haragszok, ugyanis elég kötekedő egy nő, 2 perc alatt kikészíti az embert. Őszintén szerintem én is innék már kínomban ha vele kéne élnem... Apa nem tudott sehova menni, senkitől nem tudott segítséget kérni.

Anya azt mondta, hogy miattunk tartott ki egy darabig. Erre én meg mondtam, hogy hát kössz. Szerintem akkor is együtt kellett volna megoldaniuk a problémáikat, nem pedig elválni, majd kidobni apámat az utcára!!!

Most ott tartunk, hogy anyámnak van egy idióta faszija, akit mindenki utál (anyát kivéve). Ez a paraszt azon van, hogy szétszedje a megmaradt családot. Emiatt már én sem lakok otthon és bátyám sem... anya már kicsit helyre zizzent de csak együtt van ezzel a paraszttal.

Apáról évekig nem tudtam semmit, lényegében lemaradt a tinédzserkoromról! Vagy 2 éve tesóm véletlenül összefutott vele s így fel tudtuk venni a kapcsolatot. Az Isten háta mögött él úgy-ahogy... egy pici vacak viskóban, ami akkora sincs, mint egy panelszoba. Nem is tudok vele rendszeresen beszélni, max ha én felhívom havonta egyszer. Hívni akartam nyáron, a szülinapján, de nem értem el. Nagy nehezen annyit megtudtam, hogy valami történt a telefonjával de még mindig nem érem el (már egy hónapja) és nem tudok haza utazni, hogy megnézzem, mi is van vele. A családom többi tagja pedig sz@rik bele az egészbe.

Nos, kitartani a gyerekek miatt? Szerintem ez csak egy vacak kamu duma, lásd az én példámat. Nagyon kitartott anyám, most rosszabb a helyzet, mint valaha. Nem a gyerekek miatt kell együtt maradni! Ha végképp nem lehet megmenteni a házasságot, akkor legalább szépen, csendben, rendben váljon el a két fél egymástól... máskülönben csak a gyerekek sínylik meg a dolgot, lásd az én példámat. :(

Ez egy nagyon jó kérdés.Én is kíváncsi vagyok a válaszokra.

Az ismerőseim között több ilyen pár van,akik azt mondják a gyerek miatt nem válnak.Én mégis úgy látom nem a gyerek az ok,az csak egy alibi,amivel tulajdonképpen a saját döntésüket,mert végül is az ,a gyerekre tolják.Én ezt nem tartom jónak,mert így a gyerek bűntudatos lesz,hiszen a szülők boldogtalan együttlétének ő az oka.Sokan gondolják azt,hogy a gyereknek mindkét szülőjére szüksége van(ami igaz),és várják,hogy a gyerek kirepüljön.Itt jön az az érdekesség,hogy amikor a gyerek kirepül akkor azért nem válnak mert "mostmár minek",szóval kiderül,hogy mégsem a gyerek volt az ok.Úgy látom az esetek többségében,hogy ezek a párok valahol társfüggők és mégis jól érzik magukat ebben a kapcsolatban ahol a "szenvedélyeiket" kiélhetik,Szenvedély alatt mártíromkodást,hatalmi játszmákat,vitákat,veszekedéseket értek.Az évek folyamán az önbizalom is olyannyira csökken,hogy nem mernek új életet kezdeni,nincs erejük hozzá,tehát a megszokott valahogy mégis jó mert ismert a forgatókönyv.Mivel sok ilyen házasságot látok magam körül,én nem török pálcát a félrelépés miatt,mert látom nagy nyomorúság ilyen helyzetekben mindkettőjüknek lelki sivárságban, ölelések szeretet nélkül élni.A férfiaknak sokszor életük munkája is benne van a házasságban,sokszor ők is ragaszkodnak a gyerekhez,a válással egzisztenciálisan csúsznak.A nőknek meg érzelmei,évei,szintén munkájuk van benne,tehát mindenki veszít.Az új boldogságra meg nincs garancia.Ha már a házasság ideje alatt egy külső kapcsolatban megtalálja azt aki társa lehetne..na, erre én is kíváncsi vagyok,hogy erre mi a válasz..

Ha nem menthető a dolog, tényleg nem érdemes együtt maradni... jobb akkor külön de normálisan kell, vagyis kéne elválni. Például legyen hova menni mind a két félnek, nem úgy mint apukámnak... :/

Az sem jó hagy együtt marad két ember de megy a veszekedés... ebben is volt bőven részem, a gyerek issza meg a levét.