Mit csinálnátok, ha végleg ápolásra szorulnátok és a gyerekeiteken kívül (felnőtt korúakra gondolok) nem lenne más hozzátartozótok ? Elvárnátok tőlük, akár évekig, a saját munkájuk, családjuk, életük mellett a gondozást ? Belekalkulálva azt is, hogy mondjuk fürdetni, pelenkázni kell ?
Mi beszéltünk már ilyenről; az én szüleim nem várnák el.
2013. szept. 6. 14:18
Hasznos számodra ez a válasz?
2/24 anonim válasza:
Hát attól függene, hogy mondjuk hogy viselkedtem velük egész életemben ..... ha mondjuk halálra támogattam és szerettem volna őket, akkor elvárnám, de mondjuk ilyenkor nem is kell ilyenre gondolni, mert a gyerek ezt ilyenkor alapból érzi hogy ez a helyes .... de ha mondjuk csak bunkóztam meg leszartam és nem foglalkoztam vele...... csak a "buli-fanta-haverok" .... akkor szó nélkül mennék az öregek otthonába és nem lenne pofám befurakodni tehernek a kialakult családi életükbe ....
2013. szept. 6. 14:22
Hasznos számodra ez a válasz?
3/24 anonim válasza:
Nem várnám el a gyerekemtől, hogy ő ápoljon, hisz neki is nyilván meglenne a saját élete, feladata... stb. Nem is fogadnék el ilyen jellegű segítséget. Anyagi segítséget se várnék el, mondjuk fizetni egy ápolónőt vagy öregotthont, de ilyen segítséget ha adnának maguktól, azt elfogadnám.
2013. szept. 6. 14:22
Hasznos számodra ez a válasz?
4/24 anonim válasza:
Hiába az elvárás, a gyerek dönt. Szerintem amúgy elég kevés (ha egyáltalán van ilyen) szülő várna el ilyet!
2013. szept. 6. 14:22
Hasznos számodra ez a válasz?
5/24 anonim válasza:
Nem,semmiképp.
Van félretett pénzünk,ami elég egy otthonra,ahol ápolnak évekig.
A gyerekeimtől ilyen esetben csak azt várnám el,hogy keressenek normális otthont,és látogassanak amikor idejük engedi.
2013. szept. 6. 14:22
Hasznos számodra ez a válasz?
6/24 anonim válasza:
nem várnám el, isten ments. Remélem leszek annyira beszámítható, hogy magam dönthessek majd a sorsomról.
2013. szept. 6. 14:23
Hasznos számodra ez a válasz?
7/24 anonim válasza:
Nem. A szüleim se várnák el tőlem szerintem. Volt ilyen a családban, emlékszem hány álmatlan éjszakába került mire a döntést meghozták, nem egyszerű. A mindenkinek legjobb, legoptimálisabb megoldást kell megtalálni, csak a betegre nem lehet tekintettel lenni :(
2013. szept. 6. 14:26
Hasznos számodra ez a válasz?
8/24 A kérdező kommentje:
Egyrészt azért (is) kérdezem, mert itt leginkább keresztre feszítik az olyan gyereket, aki nem képes bevállalni az említettek miatt hosszabb távon a szülő ápolását.
Jelzem, én a szülő kategóriába tartozom és nem vagyok ebben a helyzetben, de semmiképpen nem szeretném a gyerekeim belekényszeríteni ebbe, ha esetleg rászorulok. Talán akkor majd nem is tudok erről dönteni, mert nem látok tisztán.
2013. szept. 6. 14:29
9/24 anonim válasza:
Semmiképpen nem várnám el, sőt. Már most hogy kamaszok poén szintjén ugyan, de számtalanszor elmondom nekik, hogy ha öreg leszek otthonban a helyem.
Nagyanyám is így döntött. Amikor papám meghalt és ő egyedül maradt, bement egy szinte kollégium szintjén működő otthonba. Hétfőn reggel vitte apum, péntek dél körül jött haza. A hétvégét velünk töltötte. Amikor már a hétvégi jövés menés sok lett neki, kérte hogy keressenek másik otthont. Olyat, ahol hétvégén is bent lehet maradni, és csak akkor jön ki, ha akar.
Ez így nagyon szimpatikus volt nekem, én is így fogom tehermentesíteni a családot, ha lesz rá lehetőségem.
2013. szept. 6. 14:30
Hasznos számodra ez a válasz?
10/24 anonim válasza:
anyukám egy évig volt ápolási díjon a demens nagyapámmal, és nem várja el.
Ellenben én nem tudnám megtenni, hogy nem ápolom.
De ez család és élethelyzet-függő, nem ítélek el senkit, aki nem képes rá.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: