Párkapcsolatban élő nők: ha teherbe esnétek, elvárnátok hogy a párotok elvegyen titeket feleségül?

Jelenleg nem tartanám meg a babát,szóval nem változtatna a terveinken.

2-3 év múlva házasság,5-6 év múlva gyerek.

Nem. Sőt, mielőtt még összeházasodtunk, kifejezetten mondtam a férjemnek, hogy ha becsúszna egy baba, ne házasodjunk össze ezért hirtelen. Én úgy voltam vele, inkább várjunk egy pár évet, és tiszta szabad akaratunkból házasodjunk, ne felindulásból. Azért gondolom így helyesnek, mert utána egész életemben ott lett volna a kétely, hogy elvett volna-e a terhesség nélkül is, vagy csak a kötelességtudat miatt tette...

Szerencsére nem kerültem ilyen helyzetbe, de mivel a tiszta helyzeteket szeretem, szerintem így döntöttem volna. A környezetemben sajnos rendre rossz véget érnek a terhesen kötött házasságok, így óvatos lettem volna én is...

Igen. Régimódi vagyok.

Mondjuk mi előbb házasodtunk, aztán vállaltunk gyereket. Nekem meg sem fordult a fejemben, hogy ez másképp legyen, és szerencsére a férjem is ilyen régimódi :)

Nem várnám el, de valószínűleg az történne. Már rég megbeszéltük, hogy akkor házasodunk össze, amikor babát tervezünk. Ha becsúszna, vélhetően előrehoznánk ezt is.

De az is lehet, hogy nem, nem tudom. Elvárni semmiképp nem várnám el, nyugodtan szülnék neki házasság nélkül is, a házasságnak leginkább hivatalos ügyekben van jelentősége számunkra (ha történik valami mondjuk velem, akkor automatikusan ő az apa stb.).

Nem is tudom hogy fogalmazzak. Mi már házasok vagyunk és gyógyszert szedek, szóval nem sok az esély erre.

De én már a házasság előtt is azt hangoztattam hogy én nem szülök ha nem vagyunk házasok. Valahogy én úgy érzetem hogy ne hogy már apasági nyilatkozatot kelljen tenni. Vegyen el és akkor szülök, de anélkül nem. Ez volt a véleményem elméletben. Aztán hogy a gyakorlatban mit tettem volna azt nem tudom. Most már házasok vagyunk de még pár évig nem akarunk gyereket. A férjem azt mondja jobb így, legalább nem vághatom soha a fejéhez hogy a gyerek miatt vett csak el. De azért lehet hogy belementem volna egy kis esküvőbe ha jött volna mert biztos kérdezik több helyen, macerás hogy csak élettársam stb... Végül is örülök hogy házasok vagyunk és majd csak utána jön a baba.

Mikor teherbe estem (júliusban derült ki) akkor megkérte a kezem. Beszéltünk már esküvőről szóval nem csak ezért:) Igent mondtam, de azzal a kikötéssel, hogy majd csak két év múlva nyáron legyen az esküvő, mivel már nem tudtuk volna megtervezni rövid időn belül, nagy hassal nem akartam, utána pedig nyerjem vissza az alakom:) Tavaly volt az esküvőnk végül (2 évvel később)

Ő mindenáron el akart akkor venni, mondta hogy legalább polgárit tartsunk mert úgy "illik", de én meg nem vagyok olyan hogy azért csináljak valamit mert úgy illik...

Nem. Azt igen, hogy a következményeket ő is viselje, az a legideálisabb, ha ő is ugyanúgy örülne a picinek és közösen nevelnénk szerető családi körben, de nem várnám el, hogy szaladjunk az anyakönyvvezetőhöz.

Azért gondolom így, mert én házasságban, az esküvő után két évvel szültem a nem becsúszott gyereket, aztán ez sem volt garancia a hosszantartó együttlétre - válás lett a vége. A papírt én már senki részéről nem tartom garancialevélnek, nekem csak a tettei számítanak az embereknek. Az elmúlt évtizedben ahány esküvőn voltam vendégként egy kivételével mind válással végződött, úgyhogy én a holtodiglan-holtomiglan fogadalmakra csak annyit mondok: oké, csak lássam...