Mit tegyek ilyen helyzetben?

Normál testalkatú, csinosnak mondott nő vagyok. Nem vagyok vékonyka, néhány éve nagyon sokat sportoltam, ez mai napig látszik, még úgy is, hogy idén szültem. Sosem leszek csontsovány. Munkámból kifolyólag általában elegánsan kellett öltöznöm (kosztüm, magas sarkú cipő), amit alapból megútáltam. Otthon, szabadidőmben mindig díjaztam, ha felvehetek egy farmert, egy sportcipőt, kényelmes ruhákat.

A történet ott kezdődött, hogy múlt évben párommal elmentünk vásárolni, és összefutottunk a régi "barátnőivel". Csinos lányok, szó se róla. Szép vékonyak, és úgy voltak öltözve (hétköznap), mint akik épp egy discoba indulnak (állítólag mindig így néznek ki). Persze nem ítélek el senkit, de számomra ez mindig is érthetetlen volt, hogy bevásárláshoz minek úgy felöltözni, mint egy szombat éjszakai koktélparti-hoz. Megállították a páromat, mosolyogva üdvözölték, körülrajongták, aztán az egyik úgy nézett rám, kb. mintha épp egy istállóból jöttem volna ki térdig trutyis gumicsizmában, majd direkt úgy álltak, hogy engem kirekesztettek a társalgásból, mintha én nem tartoznék senkihez, csak ott tátom a számat. Rosszul esett, főleg, hogy hozzám se szóltak, aztán tőlem el sem köszöntek. Elindultunk vásárolni, majd csendben megkérdeztem a páromtól, hogy ez mi volt. Értetlenül nézett rám, hogy most mi a problémám. Ecseteltem neki, hogy az én szemszögemből mi is történt, de szerinte én csak beképzelem, mert Szindi és Bébi (a sztárok szerényebbek, mint ez a két pénztáros) nem ilyenek. Biztos, hogy nem úgy néztek, és ő nem vette észre, hogy kirekesztettek volna. Majd mikor lezártam a témát azzal, hogy magában az, hogy be sem mutatott nekik bunkóság volt, és én sosem engedném meg, hogy az én barátaim így viselkedjenek a párommal, én lettem az, aki ebből nagy ügyet csinál. Annyiban hagytam a dolgot inkább, úgy gondolom mindenki saját belátása szerint választ barátokat. Viszont a fő probléma most alakult ki igazán, meghívták a páromat egy buliba, és én nem akarok vele menni. Mondtam, hogy nyugodtan menjen el egyedül, de ő nem akar, mert hogy mi egy család, egy pár vagyunk, gyerekünk is van, egyedül semmiképp sem megy. Szerinte gyerekesen viselkedek, hogy ezen a múlt évi incidensen rágódok. Végül abban maradtunk, hogy nem megyünk, de látom rajta, hogy igazából ha nem is mutatja ki, pipa rám, és tudom, hogy engem hibáztat, és nem érti miért kell így viselkednem. Engem meg bánt, hogy őket egy szikrányit sem hibáztatja, csak engem...

Ti mit tennétek a helyemben?