Mit csináljak most? Nagyon fontos, a testvérem nem normális.

18 éves lány vagyok a húgom 1 évvel fiatalabb nálam. Régen őt nagyon sokan bántották, mert kövér, szemüveges és fogszabályzós lány volt. De lefogyott, nincs szemüveges és fogszabilya se. Nagyon szép lány lett. De szerintem elment az esze. Verekedésbe keveredett mert egy szerencsétlen lányt bántottak és megvédte. Régen inkább kihagyta volna a verekedéseket, nem segített volna. Sokszor észre veszem, hogy verseket olvas, pedig régen utálta őket. Meg azon gondolkodik, hogy a világot hogy lehetne megváltoztatni, hogy ne bántsák egymást az emberek, ne legyen szenvedés meg hasonlóak. Multkor mi ketten egy zsidós filmet néztünk és kiakadt az egészen, kirohant sírni, hogy hogy lehettek ilyen emberek. Teljesen a helyzetükbe képzeli állandóan magát. Olyanokon is szokott gondolkodni, hogy miért élünk, meg hogy ha ilyen sokan szenvednek a világon akkor miért élnek azok, azért hogy szenvedjenek. Meg szokott szomorú verseket írni, kimegy órákra a parkba és egy padon ül. Amikor meg megjön arról beszél, hogy milyen szép az ősz meg a csókák vagy a varjak hangja. A jövőjéről is szokott beszélni, hogy Afrikában szeretne a szegény családoknak segíteni, a másik pillanatban hogy ő egy senki se. Ez normális?