Édesanyám egy elég fontos kérdésben kérte ki a véleményemet és mivel nem tetszett neki a válaszom, azóta egy normális szava sincs hozzám. Mit csináljak?

Én azt nem értem, ha az abortusz mint "B" terv ennyire nem fogadja el, hogy meg is sértődik ha megemlíted neki, akkor minek kért tanácsot tőled??

Sok lehetősége nincs. Vagy megtartja vagy nem tartja meg.

Én teljesen egyetértek veled. Ilyen háttérrel amit írtál nem szabad szülni. Én nem mennék oda csak azért hogy erről beszéljünk. Mivel tuti hogy egyszer odamegy hozzád, hogy beszéljétek át újra. Ha normális gondolkodású anyád akkor még bőven akkor beszél veled amikor van lehetőség az abortuszra.. Ha már nincs, és neked is egyértelmű hogy megtartja, már nincs miről beszélni. Ha akkor hozná fel a babatémát, simán megmondanám neki, hogy változatlanul felelőtlennek tartom, és oldja meg a gyerek felnevelését a párjával..

Tudod én mindig azt szoktam mondani, hogy senki ne a másik nyakára szüljön gyereket. Ez nem csak a fiatal lány esetére igaz, hogy ne szüljön az anyja nyakára.. Fordítva se. Az anyja se szüljön a felnőtt gyereke nyakára..

Én veled értek egyet.

Amúgy nem értem, minek kérte ki a véleményedet, ha ő már úgyis eldöntötte, és felháborodik azon, amit mondasz...

A kérdés megítélése azért nehéz, mert ha édesanyád felelőtlen magatartását szeretnénk "helyrehozni", akkor ehhez ebben a konkrét esetben a gyermeke (testvéred) életét kellene kioltani. Az a baba pedig nem tehet róla, hogy összehozták, de már ÉL.

Munkát kellene vállalniuk: a párjának azonnal, édesanyádnak pedig a baba után, amint lehet.

Te még nagyon fiatal vagy és bizonyára elkeseredett és kiábrándult, de hidd el, az abortusz semmire nem megoldás. Csak fájdalom, bűntudat és pótolhatatlan, csillapíthatatlan hiányérzet marad utána.

Az anyád egy szörnyeteg, mert nem viselkedik anyához méltóan. Semmi felelősség, semmi empátia nincs benne.

Ennyi erővel, hogy mondhoat egy anya ilyet a lányának, hogy szörnyeteg vagy? Meg elvetettelek volna? Ilyet egy anya nem mond a "szeretett" lányának.

És én sem értem, hogy miért kérte ki a véleményed, ha már tudja mit akar.

Kérdező, szerintem az, hogy anyukád így reagált, pont azt bizonyítja, hogy pontosan tudja, hogy igazad van, csak nehezen tudja elfogadni, az önmagában zajló konfliktust vetíti ki rád...

Úgyhogy szerintem hagyd békén, hagy emésztgethesse a dolgot, a saját csatáját önmagával neki kell megvívnia...

A barátja mit mond?

Anyukád azért kérte a véleményed, mint a párom szokta tőlem. "Légyszíves erősíts meg abban, hogy az a baromság, amit csinálni szeretnék, az jó!" "Nem jó!" Erre összeveszünk...

Ennek ellenére sosem fogom azt mondani, amivel nem értek egyet!

Te sem tedd!

Bocs, véletlenül elküldtem. 7-es vagyok

Szóval már csak annyit, hogy nem a középkorban élünk, hogy ne lehessen megelőzni egy nem kívánt terhességet. Ha előrelátó vagyok nem kell ilyen nehéz döntést meghoznom.

Részvétem, édesanyád sajnos egy felelőtlen, éretlen idióta.

Neked van igazad, te gondolkozol logikusan, ne ajd a véleményére. Teljesen egyértelmű, hogy el kellene vetetnie, hiszen:

- nem volt betervezve, valószínűleg nem tudna róla gondoskodni

- nem tűnik egy határozott asszonynak, ha tőled kért véleményt és nem érzi magától, hogy mi a helyes (kérem, hogy aki ellenzi az abortuszt az most ne keljen ki magából, én nem ellenzem és ezt tartom helyesnek, pláne az adott körülmények között)

- nem stabil az élete, nincs állandó munkája, se pénz, se idő, ha esetleg olyan munkát talál, ami sok órát elvesz a napból

- rettentően friss a kapcsolat, az is lehet, hogy szakítanak és akkor ott marad egyedül a gyerekkel

Ráadásul ha megtartaná mert annyira "szereti", de később ő is olyat mondana neki, amivel nem ért egyet, akkor ő rá is ezt mondaná, amit rád, hogy inkább vetette volna el? Nagyon kedves, szerető anya, mondhatom... (Ne sértődj meg, megértem amúgy, mert az én szüleim is problémásak.)

Szóval te látod jól a dolgokat, ne törődj azzal, amiket rád mond. Ha a testvéreid már nagyobbak, akkor próbáljatok közösen beszélni anyukáddal, hogy ne tartsa meg a babát, mert sem a körülmények nem adottak, sem semmi, mert úgy tűnik ő még most sem elég érett egy gyerekhez ilyen gondolkodással... Persze az is lehet, hogy csak pillanatnyilag reagált így és később bocsánatot kér és amúgy nem ilyen, de a kérdésből nem ez jön le.

Az apuka amúgy akarja a gyereket? Vagy ő is csak úgy van és nem különösebben érdekli, a következményekre nem gondol, csak neki mindegy típusú ember? Ha van olyan szerencséd, hogy nem akarja és amúgy értelmes ember, akkor megpróbálhat ő is hatni anyukádra, hogy ezt a babát most nem jó döntés bevállalni. Aztán érdemes lenne elrángatni a hölgyet nőgyógyászhoz, aki elmagyarázza neki a fogamzásgátló módszereket és alkalmazásukat...