Ha nem hajtok fejet, akkor már nem is szeret senki?

A fél családommal és sok-sok barátommal emiatt romlott meg a viszony. Volt egy párkapcsolatom, ami azért ment tönkre, mert a párom folyamatosan uralkodni akart felettem, jobb akart lenni mindenben, mint én és ezt egyszerűen nem bírtam tovább, kidobtam. Azóta anyám fél, hogy mi lesz, hogy találok-e így egyáltalán férjet magamnak, mert egy nőnek tudnia kell fejet hajtani és nyelni. De én nem tudok és nem is akarok, mert számomra ez távol áll a boldogságtól. Mellesleg apámmal is emiatt nem jövök ki jól. Ő akar parancsolni és ha nem az van, amit ő mond, akkor mehetek a francba. Az unokanővérem is ilyen, vele is összevesztünk, mert versenyezni akart velem örökké és nem tetszett neki, ha bármiben is sikert érek el, vagy előre haladok az életben. Most az egyik unokatesómmal lett rossz a viszonyom, mert ő olyan, hogy folyton bánt mindenkit, csak ezt mások eltűrik neki. Eddig nem igazán szólt hozzám, de most, hogy engem is be méltatott vonni azoknak az embereknek a körébe, akikkel őfelsége egyáltalán szóba áll, mindennek le lettem hordva OK NÉLKÜL. Pedig szerettem az unokatesómat, mert amikor nagy ritkán beszélgetett velem, akkor rendes volt, de így 5 percet nem bírok ki vele. Szóval ennek a kapcsolatnak is vége, eltemethetem őt, mert úgy tesz, mintha gyűlölne, ami lehet, hogy igaz is. És a barátságokról ne is beszéljünk, amik nagy része érdekbarátság volt, ezért most tényleg nagyon kevés barátom van, de ők sem érnek rá mindig, úgyhogy sokat vagyok egyedül. Minden ember olyan, hogy uralkodni akar a másik felett? Ha nem hajtok fejet, akkor már nem is kellek? Miért ilyen mindenki? Ti életetekben vannak ilyen példák?