Mi értelme így az életemnek?

Hát ha tényleg így van, akkor nem ártana kikapcsolódni. Vegyél ki szabit, menj ahova kedved tartja, akár egyedül is, hogy tudj gondolkodni, lenyugodni, kikapcsolódni.

Amúgy pedig állja a sarkadra, Te vagy a férfi. Asszonynak nem kell ám odaadni az összes pénzed. Majd lesz olyan esküvő, amire fussa. Ha ebből problémát csinál, akkor nyilván nem TE vagy neki oly fontos. Akit szeretek, azzal 2 tanú előtt farmerban is összeházasodok, nem is kérdés, a többi csak mese habbal.

Abban Te is hibás vagy, hogy hagytad őket így elkanászodni. Pihend ki magad, aztán átgondolod az egészet, hazamész és megmondod a frankót. Ha nem tetszik nekik alá szolgája. De ha szeretnek, akkor találnak majd kompromisszumot.

De addig tedd ezt meg, míg teljesen ki nem készülsz, mert akkor majd őrült elmebeteg módjára borítod a bilit, és abból senkinek sem lesz haszna, mindenki értetlenül fog állni a helyzet előtt és nem születik érdemi megoldás.

Szia!Sajnállak, de szerencsére még fiatal vagy! Attól, hogy megszerettél valakit (barátnődet), még nem kell teljesen lemondanod önmagadról! Persze egyszerű azt mondani, hogy hagyj ott mindent, hagyd el őt, pedig szerintem ez lenne a legjobb megoldás. Illetve: ülj le vele normálisan, és tényleg mondd el neki, hogy mi a problémád! Mondd el neki, hogy túl fárasztó neked ez a sok munka úgy, hogy közben elmegy a pénz az esküvőre, nem marad belőle semmi. Mondd el, hogy vágysz bizonyos dolgokra (a túrázásokra), és nem érdekel téged, hogy ő ezt leszrja, de neked igen is szükséged van ezekre néha-néha! Valamint mondd el azt is, hogy miért kell ekkora esküvőt csinálni, miért nem lehet egy kicsit kisebbet, és akkor máris jobb lenne neked is! HA pedig ezt nem érti meg, akkor közöld vele, hogy úgy látszik félreismerted, és azt hitted azért vagytok együtt, mert jóban-rosszban támogatjátok egymást, de ő ebben mégsem partner... Szóval ha többszöri beszélgetés alkalmával sem ért meg téged, akkor minek erőltetni?! Lehet, hogy amikor jó kedve van, vagy amikor neked van jó kedved akkor minden happy, de mi van akkor, ha probléma adódik? Minden alkalommal amikor te szeretnél valamit, akkor le leszel hurrogva? Fiatal vagy, ha már most az esküvő előtt így érzel, akkor fölösleges az esküvő, itt kompromisszum kell! Ha pedig ez nincs meg, akkor akármilyen édes/szép/aranyos a feleséged az átlagos napokon, akkor sem ér meg ennyit az egész! Akkor keress olyat, aki a PARTNERED IS, nem csak a kedvesed...Aki együtt túrázik veled, és közösen dönt veled az esküvőről, munkáról, bármiről! Sok sikert!

Tudom, hogy ez nehéz dolog, de azért gondolkozz el, tényleg le tudnál-e mondani ennyi mindenről egy nőért! Illetve milyen társ az, aki erre kér, hogy lemondj ezekről az álmaidról!?

Ha úgy érzed, hogy belefáradtál az egészbe, és értelmét sem látod a mostani a helyzetednek, valamint az sem tartana vissza, hogy mi lesz a pároddal, akkor lépj. Hagyd el a párod, kezdj előről mindent, úgy tervezd ahogyan mindig is tervezni szeretted volna az életed. Hidd el, nagy súly és nyomás fog lekerülni a válladról! Én világ életemben szerettem volna külföldön élni, világot látni, kipróbálni, hogy milyen is lehet egy idegen környezetben helyt állni. Vágytam rá! Az egyetem utolsó évében megismertem a párom, az egyetem után oda költöztem hozzá, (neki már saját lakása volt)nagyon jól megvoltunk. Elkezdtem neki mesélni a terveimről, hogy menjünk ki külföldre együtt, ha nem is örökre, 1-2 évre. Nem akart, így én is háttérbe szorítottam ezeket a gondolataim, mert úgy voltam vele, hogy megtaláltam a Nagy Ő-t, és nem akarom kényszeríteni semmire, nekem is jó vele otthon, szép jövőnk lesz stb. Aztán eltelt 1-2 újabb év, és még mindig éreztem, hogy hiányzik valami. Sokszor voltam magányos, sokat gondolkodtam, hogy hol is tartok, hol lehetnék, milyen lenne ha... aztán egyik este eldöntöttem, hogy én megyek, ha ő jön akkor jön velem, ha nem akkor nem...nehéz volt. Elmondta, hogy ő nem tudna egy másik környezetet megszokni, fél idegen országba költözni, ő nem olyan típus aki a jég hátán is megélne, különben is, neki itt a munkája, szülei, családja, nem akar mindent otthagyni..Megértettem, nem kényszerítettem, elfogadtam. Míg szerveztem a kiutam, sokáig ment a vita, veszekedés, lelki zsarolás a részéről, hogy nekem ő nem is igazán fontos és társai..de végül megértette, hogy nekem ez így nem kerek, és bármennyire szeretem nem érzem jól magam. Kiköltöztem Ciprusra, eleinte nehéz volt, de megszerettem, és eszem ágában sincs visszamenni Magyarországra. Megtaláltam önmmagam. :) Megismerkedtem a mostani párommal is, nagyon boldogok vagyunk..még ha önzőnek is tűnök. de ha nem lépek, és járom a saját utam, akkor egy besavanyodott nő lennék, aki elveszett a monotonitásban. Amondó vagyok, hogy merj változtatni, és nézd a saját boldogságod, különben mindenki más az lesz körülötted, csak te magad nem!!!

28/N

" Nagyon naturális típus vagyok, hegyet akartam mászni, egész életemben túrázni, és bejárni a világ még megmaradt lakatlan természeti kincseit. Mindezt megvitattam a kedvesemmel is, de csak a tipikus, klisés baromságaival jött, hogy "hidd el ez jobb is lesz..". "

Nem illetek össze.

Legalább egy-egynek kéne lennie az állásnak: van esküvő, de egy olyan helyre is elutaztok, ahova te szeretnél menni, és azt bejárjátok. Hogy neked is legyen egy olyan élményed, amire azt mondod, hogy megérte élni. Aztán később, ha megint összegyűlik annyi pénz, megint elmehetsz... Valami kompromisszum kéne, hogy mindkettőtök vágyai teljesüljenek ne csak az övé.

Ha nem akar menni, akkor nélküle is elutazhatsz, csak akkor minek vetted el... Mert elvileg a közös élményekről kéne szólnia a házasságnak többnyire, nem arról, hogy te távol vagy hónapokat, ő meg otthon lakkozza a körmét...

a lényeg, most tartasz a felismerésnél, hogy ez így mégsem jó, habár nemes eszme volt a jövőtökért bevállalni sokmindent, de most tanulod, hogy igenis nagyon fontos házasságon belül is önmagunk, a saját kis életünk megtartása is, nem csak az, hogy életed osztod a pároddal.

csak egy példa: nálunk az esküvő mindig azért volt eltolva, mert még mindig nincs megalapozva anyagilag, meg stb, de a párom mégis vett magának 100 ezer feletti értékű bukósisakot, amit meg sem mondott, később a boltban derült ki számomra, ahova nagy természetesen magával vitt venni valamit és ahogy mutattam, hogy de vagány ez, mondta mennyi és hogy vett már magának....

szóval ő minden nemes eszmei céljai mellett, azért önmagát nem felejtette el. szóval mártírt csinálni magadból nem helyes, szóval ne ess önsajnálatba,maradj meg annál, hogy mi tesz boldoggá mi kell neked, csak neked, nem nektek és tegyél érte.

Ne haragudj, de ekkora tömény mártírkodást régen olvastam. Ha nem jó ez így neked, akkor neked kell döntened és nem az várni hogy a világ megértsen.

Két dolgot tudok itt most elképzelni:

Ezt az egészet az hozza most ki belőled, hogy sokat dolgozol, idegeskedsz, minden a nyakadba szakadt és kimerültél. Ebben az esetben iktass be egy kis szünetet, vegyél ki szabit. Beszélj a pároddal, hogy ennyit nem bírsz, szükséged van egy kis pihenésre.

Vagy:

Ez az egész nem neked való, nem erre vágysz, a kapcsolatod sem működik jól, nem ez az életcélod, csak sodródsz az árral. Akkor viszont neked kell kilépni ebből a helyzetből sürgősen és más irányt adni az életednek.