Olyan szülők gyerekeiként, akik nem tudják/akarják kifejezni az érzéseiket, te ki tudod a párod/gyereked felé?

Tanulni kell, főleg a módját. Ki tudta/tudja anyám fejezni az érzéseit, csak nem úgy, ahogy azt a környezete értékelte volna. Sajnos én is ezt vettem át, és családon kívül bántó, ha én csipkelődök azzal, akit szeretek.

Párom segít ebben sokat, mert megértő és mert szeret.

Most vagyok 22, még nagyon alakulóban vagyok.

mindenkinek más a szeretetnyelve, és ez attól függ, a szülőktől ki hogy tanulta meg.

már párkapcsolatokban is kiderül, ha ez eltér a normálistól, vagy nem megy át a másiknak, stb, olyankor lehet egy másik partner viszont fogná, de ezen túl, a gyereknek a saját szeretetnyelved fogod átadni.

bár én még fiatal vagyok(19), és viszonylag hamar felismertem ezt, de én simán ki tudom mutatni az érzéseim.

a nem mutatok ki semmitből egyszer csak átcsaptam a hihetetlenül érzelgősbe, amit most próbálok kontroll alatt tartani. én alapból szeretek beszélni, kimutatni az érzéseim, és nekem ez a természetes, de a neveltetésem miatt ezt mindig helytelennek gondoltam, és sokat küzdöttem vele.

nem igazán ismerem a helyzeted, de így látatlanban annyit tudok mondani, hogy ha ezt meg szeretnéd tanulni, és magad miatt, akkor legyél türelmes magaddal szemben.

a párod szeretné, hogy változz? mert ha igen, és neked meg jó így... akkor érte ne változz.

Utolsó: menj terápiára.

Ha nem tudjátok megengedi magatoknak (pedig muszáj lenne, nehogy szegény gyereked a szüleid hülyesége miatt szenvedjen), akkor valamilyen ingyenes családterápiás lehetőséget keressetek meg. Nem kell ezt egyedül megoldanod

Nálunk apukám kicsi koromban meghalt. Anyu meg nem volt ölelkezôs fajta. Nem volt rideg, szeretett ô minket, épp csak az érintés, simogatás, puszi, stb. volt kizárva a kapcsolatunkból. Ki tudja, miért volt ô ilyen... tippem van. A nagymamám lehet az oka...

Én már kétgyerekes anya vagyok. Pont a másik véglet... :) sose volt gond, elsô perctôl, amióta megszülettek, ölelés, puszi mindennapos.

A 6 éves fiam néha már lerázna, de nem hagyom magam... :) Mondom is, mutatom is nekik, hogy mennyire szeretem ôket, ez egyszerûen jön.

A legviccesebb, hogy ôk is megtanították a nagyinak mindezt, ölelik, lógnak rajta... és azóta mintha anyukám is felengedett volna. :)

Nagyon ridegen neveltek. Sohasem adtak puszit, max. szülinapon, karácsonykor!

A nagyanyám foglalkozott velem, sokat voltam egyedül stb.

Rendkívül vidám, kedves társam lett, aki valamennyit oldott a tanult ridegségemen.

Kb. 10 év után jöttek a gyerekek, a társamat utánozva próbálom kifejezni az érzéseimet, sok puszit adok, és sokszor mondom a gyerekeknek, hogy szeretem őket.

De nehéz átalakulni.