Apukám meghalt, anyukámat nem szeretném egyedül hagyni, de a saját életemet is kell élnem. Mit tegyek?

Ilyenkor az a helyes döntés, hogy éled te is a saját életedet és ő is szépen hozzászokna az egyedülléthez és élheti a saját életét.

És attól, hogy éled a saját életedet még ugyanúgy mellett tudsz állni, ha problémája van, ha segítségre van szüksége.

De el kell fogadni, hogy a halál sajnos az élet része, túl kell lépni rajta és mivel az élet megy tovább, ezért azt élni kell tovább.

élni a saját életedet, és édesanyádnak is élnie a sajátját.

Édesapád mennyi ideje ment el?

Keresztanyám 50 volt amikor keresztapu elment, nagyon összetört,egyedül maradt ő is, mert a gyerekei már saját életet kezdtek.

A gyerekei látogatták sokat....

eltelt 3 év...felépítette újra az életét..megtörtént a lehetetlen, lett új párja is..

Keresztapu továbbra is hiányzik neki, senki sem pótolhatja, de az élet megy tovább.

52 évesen ne könyveljétek el, hogy egyedül marad, még ha nehéz is ebbe belegondolni.

Nagyon fiatal még, ne hagyjátok, hogy elhanyagolja magát, hogy saját magát is eltemese.

Ha összeköltöztök újra (ha jól veszem ki, már nem élte együtt) az nem segít egyikőtökön sem.

Részvétem!!

Nagyon sajnálom...:(

Tényleg nem típus kérdése... Mi is azt hittük, hogy keresztanyukámnak sosem lesz senkije már...keresztapuval előtte 30 évvel is nehezen ismerkedett meg, mert nem az az ismerkedős fajta..

52 évesen annyira, de annyira fiatal.. Anyukám 50... Ők nost kezdtek élni csak...utazgatnak , nem kell a gyerekekre (ránk ) gondolniuk, ha el akarnak menni, mert tudunk magunkról gondoskodni,mmert felnőttek vagyunk.

Anyukádnak nem szabad belefásulnia a gyászba...ezt ilyen korán hiába mondjuk még...majd fél év múlva vedd elő a kérdést újra. Anyukád felnőtt nő, de nem idős, hogy a segítségedre szoruljon.

Biztosan apukád sem szeretné,ha eltemetné magát anyukád, mert ő távozott..

Legyetek erősek!