Mennyi az igazság abban, hogy a 20-30-40 évvel ezelőtti fiatalok sokkal udvariasabbak, normálisabbak voltak, mint a maiak? Vagy ez csak egy sztereotípia?

Régen is voltak lázadók és miegymások, de az biztos, hogy nem volt ennyi nagyképű, bunkó paraszt, mint az én generációmban és a tőlem fiatalabbak között. V.milyen okból kifolyólag a szülők többet foglalkoztak a gyerekeikkel, tényleg nevelték őket.

23/L

Ha ez így lenne, akkor nem lenne ennyi problémás "idős"

Nem normálisak, nagy részük az udvariasságot csak elvárja, és nem nyújtja...

Én ezt tapasztaltam...vannak problémás fiatalok , sőt nagyon sokan...de én nem általánosítanék.

Akkoriban az idősebbek is tudtak viselkedni, nem úgy, mint ma. Lehet, hogy erélyesebbek voltak, de tudták az illemet ők is. Ma jön az öreg néni, minden illemszabályt áthág (vadidegeneknek túl személyes kérdéseket tesznek fel, pletykálnak, követelőznek, zenehallgató fiatalnak ordítanak, fellöknek mindenkit), aztán ha nem vágja magát haptákba előtte a fiatal, akkor már neveletlen bunkó.

Egyedül az iskolai dolgokban látom jogosnak a dolgot. De ott is a szülők a hibásak, amiért elkapatják a gyerekeket, meg ha már egyest kap, verjük a tanbát...

Igaza van az elsőnek. Minden fiatal lázad. Csak éppen az nem mindegy hogyan. Amikor én voltam fiatal (25-30 évvel ezelőtt) hazudnék ha azt mondanám, hogy mi nem lázadtunk..De finomabbak voltunk, toleránsabbak voltunk, és a felnőtteknek megadtuk a tiszteletet, még akkor is amikor nem érdemelte meg.

A szülőkkel sem beszéltünk úgy ahogy a mostani fiatalok, nem ütöttük meg őket. Persze volt aki nem szerette a szüleit, volt aki panaszkodott rájuk (az én anyám is alkoholista volt, szóval tudom milyen alkoholista családban felnőni) de valamiért benned volt, hogy mégiscsak ők a szüleid. Valamiben sokat változott a világ. A mai fiatalok sokkal gyorsabban felnőnek, kiégnek, mint amikor mi voltunk fiatalok.. Mi 14 évesen teljesen más dolgokat csináltunk, más érdekelt minket mint a mai fiatalságot. Talán én bár nem szólok, nem kritizálok, de néha égnek áll a hajam amit a mai fiatalok írnak..

Még valamit. Mi amikor fiatalok voltunk éltünk. Személyesen beszélgettünk másokkal, barátságok, szerelmek alakultak ki. Ma szinte minden fiatal interneten keresztül kommunikál, és magányosabb mint egy sarki pingvin. A mai fiatalság képtelen a személyes kapcsolatra..Kár, mert azok voltak ám a szép idők amikor 10-20-30-an is összetalálkoztunk, és elvoltunk..(dúltak ám a nagy románcok)

“Fiatalságunk […] rosszul nevelt, fittyet hány a tekintélyre és semmiféle tiszteletet nem tanusít az idősek iránt. Manapság fiaink […] nem állnak fel, amikor a helyiségbe belép egy idős ember, feleselnek a szüleikkel és fecsegnek ahelyett, hogy dolgoznának. Egyszerűen kiállhatatlanak.”

“Nem táplálok többé semmiféle reményt országunk jövőjét illetően, ha holnap a mai fiatalság kerül hatalomra, mert ez a fiatalság kibírhatatlan, nem ismer mértéket, egyszerűen rettenetes.”

“A világ válságos helyzetbe került. A gyermekek nem hallgatnak többé a szüleikre. Nem lehet messze a világ vége.”

“A fiatalság velejéig romlott. A fiatalok elvetemültek, és semmirekellők. Sohasem lesznek olyanok, mint a régi idők fiatalsága. A mai fiatalok nem lesznek képesek megőrizni kultúránkat.”

Mintha a legfrissebb újságcikket olvasnánk. Azonban az első idézet Szókratésztől való (Kr.e. 470-399), a második Hésziodosztól (Kr.e. 720), a harmadik egy egyiptomi szerzetestől (Kr.e. 2000), az utolsó pedig több, mint 3000 éves, Babilon romjai között találták egy égetett agyagtáblán. A fiatalságot mindig is szidták az idősebbek és fogják is, mert a különböző generációk nem értenek egyet sose.