Szerintetek a manapság gyakoribb nevek, miért lettek azok, hogyan?

Ezek a nevek régen (ezelött 100 évvel meg korábban) megszokottak voltak, utána elfelejtették.

Hagyományosan a legtöbb gyereknek nem adtak "különleges" nevet, mert azzal csak megnehezítették volna a sorsát, az u.n. "tucatnevek" voltak megszokottak majdnem minden gyereknek.

Utána - kb. a rendszerváltás elött 10 évvel - kezdtek külföldi filmek, együtesek ismertté válni és a (föként az iskolázatlanabb) szülök az ezekben elöforduló nevekkel akarták a gyereküket "különlegessé" tenni.

Természetesen ezeket aztán idövel elkezdték a szomszédok, rokonok, ismerösök utánozni, hogy az ö gyereküknek se legyen "közönséges" neve, és a már felhozott "különlegeseket" vették át. Persze azért voltak mindig olyanok, akik "újabb" neveket hoztak be, amik pár év múlva ugyanúgy elterjedtek.

A másik, ami divat lett, az u.n. "régi magyar" nevek adása (amik többsége ugyan sem nem magyar, de föként nem szép hangzású), amivel a magyyarkodást akarták kifejezni.

Részben ehhez kapcsolódnak az általad említett nevek, amik tradicionálisak (nem eröltetetten magyarkodók), de egy idöben kihaltak, mert túl "hétköznaposak" voltak.

Aztán amikor ritkábbak lettek, néhányan elöszedték ezeket, és tényleg ritkább, de szép neveket adtak a gyereknek. Viszont ezeket is elkezdték utánozni, és emiatt megint tucatnevek lettek.

Változik a névdivat. Ahova én jártam gimibe, az régen lányiskola volt, azon szórakoztunk néha, hogy a 60-as évekbeli tablókon minden osztályban volt 5-6 Mária, 3-4 Erzsébet és Ilona, 2-3 Margit, Irén, Gizella, Magdolna, Éva - más pedig nem volt szinte egyáltalán. Pár évtized múlva jött az Andreák, Krisztinák, Gabriellák áradata, aztán ezek is kimentek a divatból. A fiúnevek divatja érdekes módon lassabban változik, a Péter, a Tamás vagy az András a mai napig a legnépszerűbb nevek között van

Ez egy érdekes téma, főleg, ha eltekintünk az olyan extrém megoldásoktól, mint a Szamanta vagy a Marlonbradnó. Sok olyan név van, ami a korábbi évszázadokban népszerű volt, aztán a 20. században elfelejtődtek, ma pedig újra - néha pejoratívan - "modernnek" és "tucatnévnek" vannak titulálva, pl. a Zsófia vagy az Anna. Az Áront se nevezném mai divatnévnek, hiszen sok történelmi alak viselte ezt a nevet, a bibliai Árontól kezdve Gábor Áronon át Tamási Áronig.

Az is érdekes, hogy bizonyos nevek hangulata hogyan változott az idők folyamán. Azt tudtad, hogy Laborfalvi Róza eredeti neve Judit volt, de ezt olyan közönségesnek érezte, hogy inkább megváltoztatta az "előkelő hangzású" Rózára? Szerintem nincs az a Judit manapság, aki szívesebben lenne Rozi. :) Változik az ízlés.

Ahogy a divat változása is cirkulál, úgy a nevek divatja is. Először ritka, azok adják a gyereküknek, akik különleges nevet adnának. Aztán divatba jön, így egyre többen adják. Majd tucatnévvé válik, szinte gondolkodás nélkül kapják a gyerekek, de pont emiatt ciki lesz, és idővel már szinte senki nem nevezi így a gyerekét. Aztán néhányan újra felfedezik és kezdődik az egész elölről.

Az én korosztályomban például minden második lány Eszter. De kisgyerek Esztert talán csak egyet ismerek. Cikivé vált :D

De sok név nem kerül bele ebbe a körforgásba. Például az Angyalka vagy a Nina nagyon régi nevek, mégse voltak soha általánosak. A bibliai nevek esetében pedig sokkal kisebb a népszerűség amplitúdója, nyilván itt más is közrejátszik. Én például azért kaptam a nevem, mert szerették volna a szüleim, ha a bibliai viselője által képviselt tulajdonság majd rám is igaz lenne. Külön érdekes, hogy egyébként igaz is lett :D

Egyszerűbb nevek esetében pedig az egyszerűség és nemzetköziség lehet vonzó. Merthogy például egy Péternek sehol a keresztény világban nem lesz problémája a nevével, de egy Csabával sose fognak tudni mit kezdeni.