A párom öt éves kislánya tegnap azt mondta, hogy jobban szeret engem, mint az anyukáját, és hogy szeretne anyának szólítani. Szerintetek jól reagáltam le?

Nagyon helyes kislány, és nagyon szeretem, meg persze valahol jól is esik a dolog, de semmiképp sem akarom az anyja ellen hangolni vagy ilyesmi.

Ezért szépen elmagyaráztam neki, hogy az anyukája nagyon szereti őt, csak jóval többet dolgozik nálam, és ezért sokszor fáradt, és ha az ember fáradt, akkor előfordul, hogy türelmetlen. Mondtam azt is, hogy nagyon örülök, hogy szeret engem, én is nagyon szeretem őt, de ígérje meg, hogy az anyukájának nem fogja azt mondani, hogy engem jobban szeret, mert az anyukája nagyon szonorú lenne. Megkérdeztem, neki hogy esne, ha az anyukája azt mondaná, hogy valamelyik ovis csoporttársát jobban szereti, mint őt. Ezen elgondolkozott, és megígérte, hogy nem fog többet ilyet mondani, legalábbis az anyukája előtt nem.

Arra pedig, hogy hívhat-e anyának, azt válaszoltam, hogy ha semmiképp sem akar a keresztnevemen szólítani, akkor szólítson Nyanyának vagy Nyanyusnak, ebben benne van az, hogy "anya" vagy "anyus", és legyen a kettőnk titka, hogy miért hív így, és akkor ezzel nem bántunk meg senkit.

Szerintetek jól csináltam? Vagy hogyan kellene kezelni ezt a helyzetet?