Nők, ti ebben az esetben melyik munkát választanátok?

Maradnék az első munkahelyen, emberileg és szakmailag is ez a jobb.

Ha a munkaidő változása nagy probléma neked, akkor beszélj a főnököddel, hogy a gyerek miatt szeretnél kiszámíthatóbb munkaidőt, megoldható lenne-e valahogy. A legtöbb cégnél azért kivitelezhető ez.

Egyértelműen maradnék az első helyen, és élnék a lehetőségekkel. Ha előléptetés van a láthatáron, akkor lesz rá keret, hogy az esetleges túlórákat megoldd egy bébiszitterrel, ha a férjed sem ér rá.

Az a gyereknek se jó, ha azt látja, hogy utálod az életed.

az elsőt ajánlom. sokkal jobban érzed magad ha meg vagy becsülve, és ez kihat a családi életre is.

ha jól gazdálkodsz az idővel, akkor a gyerekre is jut.

emlékszem mikor kicsi voltam az én anyum is sokat melózott, de mégis van vele rengeteg közös emlékem, és egyáltalán nem hanyagolt el. igaz, a nagyiméknál is sok időt töltöttem emiatt, viszont egyáltalán nem bánom, mert tőlük is sok szeretetet, törődést kaptam.

a nagymamás válaszoló vagyok.

ha ez megnyugtat, akkor elmondom, hogy nálunk az volt a rendszer anno, hogy nyaranta a nagyszüleimnél voltam vidéken, anyum pesten húzta az igát, hétvégente lejött, vasárnap este ment vissza. annyira szerettek a nagyszüleim, és olyan jó dolgom volt ott, hogy szinte meg sem éreztem anyum hiányát. mindig is példaértékű volt vele a kapcsolatom, tini koromban neki mondtam el minden örömöt-bánatot, úgy bízok benne mint senki másban, de azért sosem voltunk összenőve. a leválás is gördülékenyen ment, mert tudtam hogy akármerre visz a sors, hozzá bármikor fordulhatok.

hangsúlyozom, hogy nem hanyagolt el, úgy osztotta be az idejét, hogy amikor meló van, akkor ott 100%osan teljesített, de amikor velem volt, akkor pedig minden figyelmét rám fordította.

Ha nem akarod, hogy a gyermeked legintenzivebb életszakaszát elmulasztani, ha nem akarod, hogy idegen ember(tökmindegy hogy nagyi vagy bárki-egy a lényeg nem te az édesanyja) élje át vele, akkor minden hatalomról, minden előléptetést lemondasz. Tudod van ami pénzen nem megvehető, és soha vissza nem hozható és nem pótólható.

Az elsőnél amit irtál teljes elidegenedés lesz, bármennyire is szeretnéd meglőzni (tudom csináltam, és 1 év után feladtam a kariert mert a gyerekek nem birták, pedig nálunk nagyobbak vannak). Alig fogod látni.

Ezek azok az űtkereszteződések az életben, amik nehezek, és amiknél nem szabad a mézesmadzagot nézni (jelen esetben csapda), ha hosszútávra gondolkodsz. Még akkor se ha már unod az otthonlétet.