Nagyon a szívemre veszem a párkapcsolati összezördüléseket. Néha úgy érzem összeomlok. Hogyan tudnám könnyebben felfogni?

Első szerelem és hosszú ideje tart. De van néhány apróság, ami már megvisel.

Elég érzékeny ember vagyok. És úgy általában is próbálok figyelni a körülöttem levő világra, de főleg így, ha a szerelmemről van szó. Régebb is nagyon oda voltam érte, és a kisebb dolgokat is magamra vettem, sokat emésztettem magam és aggódtam.

Sokat aggódom a jövőn. Nem annyira a saját jövőmön, hanem hogy nem tudom összeegyeztetni a párkapcsolatot és az önmegvalósítást. A párom nem szereti az én hobbijaimat, nem érdekli a szakmám és újabban alig van közös témánk magunkon kívül.

Sok veszekedésünk és nézeteltérésünk volt. Én nagyon sokszor túltettem magamat ezen és nem csináltam belőle nagy dolgot, örültem, hogy együtt vagyunk. Viszont pár komolyabb összeveszés után, már nem tudok annyira elmenni azok mellett ami történt. Folyton eszembe jutnak a régi dolgok, sérelmeim. Máskor meg örülök, hogy együtt vagyunk.

Úgy érzem, hogy nem figyel rám, nem ért meg és nem valami kíméletes velem. Tudom, hogy szeret, de nem akar megérteni engem.

Meg akarom változtatni. Tudom, hogy ez egyesek szerint nem szép dolog, de én jó irányba akarok változtatni rajta. Viszont ő nem akarja, nekem meg így nem jó. Azt hittem, hogy lesznek közös témáink, hogy meg tudom szerettetni vele azt, amit én szeretek, hogy tudunk együtt hasznosan és egymást építően meglenni.

Az ilyen párkapcsolati összezörrenések, vagy akár csak az, hogy eszembe jutnak régebbi sérelmeim, esetleg az, hogy a jövőnkön aggódom, hogy mi lesz ha nem változik meg, vagy rossz irányba változik, mivan ha nem tudok önmegvalósítani és vele lenni egyszerre, és félek hogy elhagy... Ezek a gondolatok nagyon megviselnek. Már befolyásolják az egyetemi tanulmányaimat. Lehet, hogy részben ezért sem tudok aludni. Sokat rágódom, önkéntelenül is ezekre gondolok és kicsit görcsölök.

Tudnátok valami tanácsot adni? Hogyan tudnám megvédeni a tanulmányaimat és a személyiségemet?