Mit tennél, ha rájönnél, hogy csak egy kaland voltál annak, akiért elhagytad a férjed?

"Miért az jobb, ha valaki a házasságát is fenntartja, de közben szeretője is van, vagy alkalmi kapcsolatai? "

Mondjátok csak. Ti olyanról még nem hallottatok, hogy egyik sincs?

No nem azért, mert az ember elfelejt érző lény lenni az igen kimondásával, hanem azért mert hozott anno egy döntést, ami a hűségről szól és ahhoz tartja magát.

Én nő vagyok. Még nem csaltam, és elméletileg nem is csaltak meg.

Pedig elég sok ajánlatot kapok férfiaktól. Jó nőnek tartanak, /ez most hülyén hangzik, de tényleg ezek a visszajelzések még női részről is, pedig ott nincs érdek/

de ezt sose használom ki.

Én a férjemet szeretem, tisztelem becsülöm. Persze nem vagyok érzéketlen, van hogy felkelti a figyelmemet egy jó pasi, sőt halandó módjára van hogy beeszi magát a gondolataimba, /hívjuk fellángolásnak/ de ennyi.

Hűvösen viselkedek vele, mert tudom hogy nincs se értelme, se jövője a dolognak. Nem bátorítom, és nem megyek bele fölösleges senkinek se jó körökbe.

Egy-két hét alatt lecseng a fellángolás. Ha nem lovalná bele magát az ember a hülyeségbe, akkor nem csak nálam, de másnál is elmúlna egy ilyen jellegű, valljuk be csak szexuális érdeklődés.

Nem kell félremenni, és nem lesz baj.

Aki meg ilyen méltatlan helyzetbe hozza a párját, megérdemli hogy pofára essen.

Egy szeretoi kapcsolat viszont nem hazassag! Az hogy valakit felhuzunk magunkra, az nem ugyanaz, mint amikor kotelezettseget vallalunk erte. Persze egy "boldogtalan feleseg" ezt hogyan erthetne meg?

28-29: Es unod mar a mostanit is? Vagy kell még vagy 2 év? ;D

Utolsónak

29-es vagyok, nem élek (boldogtalan) házasságban. Jól működő kapcsolatom van évek óta, nem vágyom házasságra, mert nem a papírtól leszek boldog. Mivel minden jól működik köztünk (egyelőre, bár nem tudhatom mi lesz évek múlva, mint ahogy más sem) esélytelennek tartom, hogy belépjen egy harmadik fél a kapcsolatunkba. Ha ez megtörténhet, akkor igenis gond volt már kettőnk között. Nyilván nem az a helyes, ha megcsalással vetünk véget egy kapcsolatnak (de nem itélkezem), de én biztos nem maradnék egy olyan kapcsolatban, ahol már nem vagyok boldog. Egy életem van, azt úgy szeretném élni, hogy nekem jó legyen. A másik fél életét is csak megkeseríteném, ha vele maradnék úgy, hogy már nem szeretem (és nyilván itt nem arról beszélek, hogy a kezdeti lángolás átalakul egy sokkal mélyebb szeretetbe)

ha megbantad amit tettel talan a volt ferjed meg tud bocsajtani talan de csak akkor ha oszintenm banod.

Nalam ott lenne a kerdes a fejemben mi lesz legkozelebb

Szerintem az érzéseknek nehezen lehet parancsolni.

Én elsősorban önvizsgálatot tartanék.

-Mi hiányzott a házasságomból, hogy esélyt kapott egy harmadik fél?

-Mit hozott ki belőlem a harmadik, amit nyilván nagyon élveztem mert szerelmes lettem?

-Tudom-e ezt kamatoztatni a további életemben?

-Valóban olyan jó volt-e a házasságom mint hittem?

nem mennék vissza a "langyos vízbe", biztos vagyok benne, hogy nagyon hiányozna a lángolás. Megpróbálnám kamatoztatni a dolgot, hogy kiélem azokat a tulajdonságaimat is, amiket az új férfi hozott ki belőlem és másik kapcsolatot kezdenék.