Én viszem túlzásba ezt a dolgot vagy igazam van?

Te soha senkinek nem hazuddál, főleg 14 évesen. Igen eltulzód a hazugság is emberi túlajdonság.

Persze megvan a véleményem a lányról de a legkisebb gond a hazugság ténye.

Na, most vágom el magam egy életre ezen az oldalon, de kimondom: 14 évesen elveszíteni a szüzességet nem nagy ügy. Nem kell ebbe semmiféle erkölcsi deprivációt vagy éppen a nevelés csődjét belemagyarzáni. Annyi mindentől függ az, hogy ki mikor veszíti el, hogy nem szabad túlzott köetkeztetéseket levonni.

Végképp nem szabad züllöttségről beszélni, a lányban bűntudatot kelteni a szexualitással kapcsolatban, mert az negatívan hathat a későbbi kapcsolataira. Egyszerűen arról kell beszélni, milyen felelősséggel jár ez.

Neked van gyereked?

Ha nincs is, tini voltál te is, szóval gondolom te sem kötöttél mindent a szülők/mostohaszülők stb orrára!

A 14 azért nem olyan nagyon korai, nem a világ vége.

Én 15 és fél éves voltam, amikor elveszítettem a szüzességem, és nem züllöttem el, nem lettem r.banc, normális életet élek. És jó viszonyom volt a szüleimmel, mégse mondtam el nekik, úgy éreztem, hogy nem tartozik rájuk.

A másik oldal: az egyetemen volt egy csoporttársam, egy nagyon okos, nagyon helyes lány. 22 évesen még szűz volt, mert úgy nevelték, hogy tartogassa magát az igazinak. Hát, az igazi 22 éves koráig nem jött el, onnantól meg már nem tudott ismerkedni, mert amint bevallotta egy srácnak, hogy ő még sosem volt senkivel, a srác pánikszerűen elmenekült. Azóta 7 év telt el, a lány most 29 éves, azóta is szűz, retteg az ismerkedéstől, a szextől, az anyjával él, és gyűlöli saját magát meg az egész életét. Már teljesen feladta, hogy valaha lesz valakije. Szegény lányt nagyon sajnálom, mert tényleg okos, csinos, kedves, jóravaló ember, aki sokkal többet érdemelne az élettől.

Szerintem azért nem vallotta be, mert egyrészt tudja, hogy te elítéled, ha valaki ilyen fiatalon elveszti a szüzességét (ezt te "elzüllésnek" tartod), másrészt valamennyire ö sem tartja helyesnek, hogy ez megtörtént és emiatt valamennyire szégyellte magát, (valószínüleg nem is feltétlen eltervezve, hanem csak éppen összejött, miveö szerelmes), harmadszor meg éppen a mostani reakciód igazolja valamennyire azt, hogy nem MERT öszínte lenni.

Ettöl függetlenül egyébként neki is szüksége van magánéletre, nem feltétlen akar egy 14 éves lány minden részletet az életéböl megbeszélni a szüleivel (és téged szülönek tart elsösorban, nem pedig barátnönek ).

A helyedben elöször is megkérném, hogy ne haragudjon azért, hogy ennyire túlozva reagáltál, mert egyértelmüen túlzott volt a reakciód.