Ha gyereket szeretnétek, ti az alábbi helyzetben már most elkezdenétek próbálkozni, vagy várnátok még pár hónapot?

én várnék..

pár hónapon nem múlik, hisz ott az egész élet rá, nem 1 évről vagy 1,5-ről van szó..

elkezdenék felkészülni, vitamin stb..

sajnos a válás elhúzódhat, addig várnék amíg ki nem tűzik az időpontot minimum...(itt volt olyan akinek majd 1 évig tartott elválni, pedig mindenben megegeztek, de annyira későn kaptak időpontot, más meg is született addigra a baba, mondta, hogy a gyerek névátírását és apasági vélelem megdöntését legalább soron kívül elintézték, mert náluk a nő volt házas, előtte nem volt fontos a válás sürgetése...)

bár nálatok az apaságot senki nem kérdőjelezi meg, mint amikor a kismama volt házas..

nah mindegy én várnék a tárgyalás kitűzéséig..

Ha szerencséd van, akkor két tárgyalás alatt elválasztják öket, ha meg nem, akkor évekig is tarthat.

A helyetekben egyelöre várnék, kivéve, ha már 30 fölött vagy, akkor elkezdenék próbálkozni.

Én várnék, saját tapasztalat miatt:

ugyan nem ez a helyzet, de házfelújítás előtt volt nekünk is ez a dilemma, hogy várjuk meg, míg befejeződik, vagy kezdjünk el próbálkozni, úgyse sikerül egyből. Na ebből az lett, hogy első próbálkozásra összejött a baba, a házfelújítást meg éppen befejeztük mire jött a baba.

Ha megvan minden a gyerekvállaláshoz, akkor ilyen helyzetben pár hónapot még várnék. De éveket azért nem.

Mondjuk az is tény, hogy sosem választanék olyan társat, akinek egy kész családot kell elhagynia. E tény miatt sosem lennék teljesen biztos a páromban és abban sem, hogy velem már normális életet szeretne. Ezért minimum lenne akkor már, hogy megvárom míg elválik.

Mi van ha összejön egyből a gyerek, a pasi meg meggondolja magát, és visszatáncol az exéhez? Vagy ha ezt nem is, de az ex megtudja, hogy jön itt is a baba, és magkattan, hogy majd akkor az ő közös porontyaiknak nem jut annyi... Vita lesz a pasi és az ex között, ez kihathat a mi kapcsolatunkra is... szóval egy felesleges lavinát lehetne elkerülni némi várakozással.