Jön a karácsony én meg itt vagyok egy ratyi kapcsolatban, depressziós vagyok mit tegyek?

Nem tudom, ebben a helyzetben vagytok-e, de felvázolok egy esetet, ami véleményem szerint nagyon gyakran előfordul.

Van egy férfi és egy nő. Mielőtt megismernék egymást, mindkettő éli az életét a maga ritmusábal, szokásaival, hóbortjaival, hobbikkal együtt. Megtörténik az ismerkedés, átmenetileg mindkettő fejét elborítja a sokat emlegetett rózsaszín köd, a lány megpróbál mindent megadni neki, a fiú viszont. Ám telik az idő, a kezdeti lángolás lassan átmegy egy erős kötődésbe, és a felek egyre inkább érzik úgy, hogy hiányoznak a régi életükből azok a tevékenységek, amelyek kiegyensúlyozták az életüket. Ez rendszerint a férfiakkal szokott korábban megtörténni, és akkor jön a baj. A lány továbbra is ragaszkodik, a fiú meg nem meri bevallani, hogy másra is szüksége volna, mert fél, hogy a lány nem érti meg, vagy úgy érzi, nem szereti már annyira. Előkerülnek a különféle kifogások, az első kiborulások, a fiú számára nyilvánvalóvá válik, hogy a lány úgy éli meg, hogy már nem szereti annyira. Ő pedig belső konfliktusokkal küzd, mert szüksége van a korábbi életének darabjaira, ami azzá tette, ami, viszont a lányt sem akarja elveszíteni. A lány pedig szintén szenved, mert a fiú megváltozott, már semmi sem olyan, mint régen. A környezetemben a kapcsolatok 90%-ban zajlik ez.

Annyit kéne tenni, hogy leülni, és őszintén (!) megbeszélni, kinek mi az igénye, kialakítani egy valamilyen programot, közös kompromisszumot, ami mindkét félnek lehetőséget ad a kibontakozásra.

Hangsúlyozom, nem lehetek benne biztos, hogy ilyen esetről van-e szó, de úgy érzem, fontos ilyen szempontokat is figyelembe venni egy kapcsolat elején. De ha nem is az elején jártok, jobb később, mint soha.

Azt hiszem akkor elég felnőtt vagy már, hogy megkíséreld felfogni, amit itt mások irogatnak.

Kicsit lépjél ki a saját világodból és értelmezd a válaszokat.

Ne haragudj de szerintem nem a pasid a legnagyobb bajod. Én nem fogom azt mondani, hogy szakíts vagy ne szakíts...mert a legfőbb problémád -az írásaid alapján-az, hogy nem tudsz/mersz döntést hozni.

A felnőttkor lényege ez, nem könnyű tudom de meg kell tanulni ha nem akarsz így élni.

(komolyan gondolod, hogy egy internetes levelező oldalon bárki jobban tudja nálad, hogy mire van szükséged? ugyan...)

Én is 23 éves vagyok, kicsit más helyzettel, mert velem a párom szakított így karácsony előtt, én nagyon szeretem, pedig ő is eléggé olyan stílusú volt, mint a te párod, de itt egyesek nem tudják felfogni, hogy akkor is lehet szeretni valakit, ha az nem éppen szeretnivaló.

Szerintem próbálj meg beszélni vele, és utána talán jobban tudod majd mit kéne tenned.

Nem tudom képes leszel-e szakítani ha azt kéne, én biztos nem szakítottam volna a párommal, szeretem és hiányzik, hiába volt olyan amilyen.

Kérdezd meg, hogy mit gondol a kapcsolatotokról, és hogy van-e valami baja esetleg, ami nyomasztja, és nyugodtan legyen őszinte, mert megérted.

Talán elmondja.

Hozzáteszem az én párommal sem lehetett sosem beszélni komolyan, szóval elég béna tanács tudom ez a beszéld meg dolog.

Mióta vagytok együtt?

sok sikert és kitartást!