Voltatok már hasonló helyzetben? Mondanátok véleményt/tapasztalatot?

Én voltam hasonló helyzetben, bár nem pozitív a végkifejlet, mert már nem vagyunk együtt ( nem miattam).

A volt páromnak van egy gyereke aki után tartásdíjat fizet és amúgy sem fizetik túl, tehát anyagilag nagyon nem álltunk jól, valamint albérlet is ott volt + a párom nem szerette nagyon a családom, de sosem érdekelt se az anyagiak, se a család véleménye, mert szerettem és tudtam, úgyis megoldjuk a problémákat.

Aztán nem így lett, de nem ezek miatt lett vége.

Mi is hasonló cipőben járunk, eleinte akkora volt a szerelem h amikor választanom kellett a családom és az ő családja közt, őt választottam. Mondanom sem kell, h megbántam. Persze most is szeretem még de már nem úgy, túl sok volt már a sérelem, a megbántás, az átsírt órák. És ráadásul nálunk még az is nehezíti a dolgot h hamarosan megszületik a közös gyermekünk... Tudom, lehet h nem kellett volna még egy gyerek is, de hát besikerült, és szegény ö nem tehet semmiről.

Most már csak abban bízom, h majd apaként másként látja a világot, és változtat a dolgokon, bár nem sok esélyt látok rá. (főleg ilyen éjszakákon, mikor 2 órakor még nincs itthon...)

Sokszor eszembe jut, h ha nem lenne a baba vajon itt lennék-e még. Inkább nem gondolkozom ezen mert ahogy irta vki elöttem, idegileg tesz tönkre ez az egész.

Lemondtam már a boldog, harmonikus életről, csak a születendő kislányom érdekel, h neki boldog legyen az élete, de ha ehhez az kell, h szakítsunk, akk megteszem.