Utálom a férjem gyerekét, mit tegyek ez ellen?
Férjemnek van egy 8 éves lánya az előző házasságából, illetve van egy közös, 4 éves kisfiunk is.
Eddig semmi gondom sem volt a lányával, mindig is nehéz eset volt, de eddig szerettem, vagy legalábbis azt hittem, hogy szeretem.
Kb két hónapja kezdődött az, hogy egyszerűen nem tudom elviselni a kislány jelenlétét, gyomoridegem van már a tudattól is, hogy megint itt lesz a hétvégén. És az a legdurvább, hogy ez az ellenérzés egyik pillanatról a másikra jött nálam, minden előzmény nélkül.
Igyekszem tartani magam és nem éreztetni a gyerekkel, de félek hogy ez egyre nehezebben fog menni. Tisztában vagyok vele, hogy a gyerek semmiről sem tehet, és hogy a hiba bennem van, de nem tudom kezelni a helyzetet.
Megőrülök attól, hogy állandóan kérdezget, hogy úgy eszik mint egy kismalac, hogy állandóan vele kell foglalkozni, hogy mindenért nyüszít, hogy nem tud egyedül fürdeni, hogy nekem kell mosnom rá, hogy állandóan rajtunk lóg, hogy terrorizálja az öccsét, hogy állandóan belekotyog a felnőttek beszélgetésébe, stb.
Pedig nem kifejezetten rossz gyerek, kicsit elevenebb az átlagnál meg akaratosabb, de nagyon nagy probléma azért nincs vele. És nem értem, miért alakult ki nálam így hirtelen ez az óriási ellenszenv, amikor eddig nem volt.
Mit tegyek, hogy változzon a helyzet? Pszichológus, terápia, vagy mit javasoltok? Annyira szégyellem magam, amiért így érzek, de képtelen vagyok önerőből változtatni rajta.
válasza: válasza: válasza: válasza:Fröcsögést befejezni! Tényleg :)
Tudjátok én nő vagyok két gyerekkel. A két fiamat a második férjemmel közösen neveljük immár 5 éve. Ennek ellenére, szerintem az én férjem ugyanúgy érez a fiaim iránt, mint a kérdező a gyerek iránt.
Ettől ő rossz ember? Vagy egyedül kellene élnem, mert nincs olyan, hogy egy "idegen" pont úgy szeret mint egy szülő? Dehogy !
Azt kell megérteni, hogy nem tehet róla. Nekem is sokszor kitépik a fiaim a hajamat, az agyamat, a szívemet, de szeretem őket. Két kamasszal "pokol" az élet. Amíg egy kiskamasszal 10% pokol, 90% öröm, addig a nagy kamaszokkal fordított az arány :)
Ha nem az enyémek lennének biztos nem tudnék ilyen megértő és toleráns lenni két kamasszal. Tehát nem is várom el. A fröcsögő válaszokat meg szerintem vagy a mintaanyák, vagy azok az anyák írják akiknek max 4 éves a gyerekük. Amíg kis falat tünemények, el se tudná az ember képzelni, hogy mennyi bosszúságot tudnak okozni.
Ja és minden nevelőszülőt el kell ítélni? Szerintem a kérdező a maga módján jól csinálja. Most se ordít a gyerekkel, hanem segítséget kér. Mi a férjemmel mondjuk sokat beszélgetünk erről. Én nem azt kérem, hogy úgy szeresse őket mint a sajátjait. Nekem elég az, hogy ha esetleg úgy érez mint a kérdező, ezt rejtse a fiúk előtt véka alá. A kisebbik fiammal jó a kapcsolata, de a nagy kiidegelné ha hagyná :)
Szóval kérdező kitartás. Ha őszinték az emberek egymáshoz és önmagukhoz, szerintem egy-két kivétellel mindenki tudna olyan pillanatot mondani az életéből amikor a saját gyerekének akkorát tudott volna leb...ni, hogy máig emlegesse.
válasza:Szerintem egy kicsit túl vagy terhelve. Nem tudod pár napra kilőni magad a Holdra, h nyugid legyen?
Más: gyerekre rászólhatsz, h ne szóljon közbe, mosni, főzni is lehet együtt, te is megtaníthatod rá...
válasza: válasza:Szia!
Az írásod azt mutatja, hogy magas az önreflexiód és tisztában vagy azzal, hogy a "hiba" nálad van, a gyerekeket pedig próbálod ettől megvédeni. Nem értem a negatív kommenteket. Ilyen átgondolt és bátran, őszintén felvállalt kérdést ritkán olvasni erre.
A szakmámból adódóan sok tapasztalatom van az ilyen helyzetekkel. Általában a probléma eredete messze túlmutat a helyzeten, ahogy több hozzászóló is mondta. Lehet, hogy valóban a házasságotokkal vannak gondok, de könnyen lehet, hogy valamilyen gyermekkorból eredő "elakadásod" jött most elő. Ez úgy lehetséges például, hogy amikor te voltál 8 éves, történt valami a családotokban, talán pont az anyukád és közted. Vagy lehet, hogy te is nagyobb testvér voltál, akit nem tudtak elfogadni. Stb, stb, ezek csak tipikus példák, az ok természetesen bármi más is lehet.
Ha úgy érzed, hogy már nem tudod kezelni a helyzetet, akkor érdemes lenne pszichológushoz fordulni. Nem lenne jó sem magadnak, sem a lánynak sérüléseket okozni. Akárhogy is próbálod rejteni előle, a feszültséget mindig nagyon jól érzik a gyerekek, ő is érzi, és a te egészséged is rámehet.
Szégyellni viszont semmi esetre se szégyelld magad! Erről nem tehetsz. A lehetőségeidhez képest próbálod magad kontrollálni, de most beláttad, hogy ez kevés. Lehet, hogy néhány alkalom is elég lenne a pszichológusnál, és helyre is kerülnének a dolgok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!