Mukodhet így jol egy házasság?
anyosomékkal mintha egy kulon bolygon élnénk, vagyis néha ugy tunik nekem, mintha ok élnének egy szép mesevilágban távol a valoságtol...
nyiltan nem veszekszunk, de nem érzem tul mélynek igy a kapcsolatunkat, tudom, hogy ok is mérgelodnek néha miattam, én miattuk számtalanszor, állandoan felhuzom magam...a baj az, hogy nem tudom senkivel megbeszélni, és néha, ha már nem bírom, a férjemnek is mondom, mostanában elég gyakran és veszekszunk is miatta...
tudom, hogy rosszul esik neki,nem is akarom ot bántani, csak nem bírom magamban tartani és színlelni, hogy minden rendben és szívesen megyek hozzájuk..gyakran kapom magam azon, hogy csak bologatok, inkább nem mondom nekik a véleményem, mert messze van az ovéktol, ha netán mégis, akkor meg oriási szemekkel néznek rám, szinte megbotránkozva..nyugodtabb vagyok, ha nem találkozunk, csak hát a férjem családja (akiket o magátol nem is hív...), és nem akarok miattuk veszekedni. ilyenkor csak turni és hallgatni lehet?
válasza:Én is így voltam ezzel. Vannak a válásnak jó oldalai is, pl. ez megszűnt. Nem azt mondom hogy válj el, de nekünk az lett sajna a vége.
Talán anyósodékkal kéne megbeszélni, hogy neked mi nem jó, ne őket kritizáld, hanem azt mondd, hogy neked az miért nem jó. Én lehet már így tenném. Konkrétan mi a bajod velük?
konkrétan nem tudom megmondani, csak néha az az érzésem, nem gondolkoznak, orult nyugalomban élnek, kényelmesen, és százszor átugrom oket...amikor megszuletett a fiunk, akkor kiélezodott a helyzet, mert mindent rosszul csináltam, állandoan etetni akarták, mindent másképp, ahogy mi láttuk jonak. nagyon a látszatra adnak, az a fontos, kifelé mit mutatunk (ezért biztosra veszem, hogy rám egy rossz szot nem szlnak mások elott), nem mondanak el semmit nekunk (dédi beteg volt, munkahelyi stb problémák), de minket faggatnának...hosszu, nem is konkrétan ellenem irányul, csak ez az életfelfogás, ez..szoval néha nagyon idegesít.
sajnálom,hogy ti idáig jutottatok, félek, hogy nálunk sem állnak tul jol a dolgok. tudom, hogy leginkább turni kellene és nem torodni vele, csak nehéz nem látni és nem hallani.
válasza:Döntsd el,mi a fontosabb? A házasságod,hogy a gyereked az apjával együtt nőjön fel, vagy a te hisztid!
Miből gondolod,hogy a te életfelfogásod jobb,mint az anyósodéké? Ők nyugisan élnek,te nyüzsögsz,ez miért lenne baj? Minden embernek más az életről alkotott véleménye.De egyikről sem lehet kijelenteni,hogy az egyik rossz, a másik pedig jó.A tied is sokat fog még változni,ha az életben megpróbáltatások érnek.Minden kapcsolatban kell a tolerancia.Próbáld megérteni őket,esetleg elgondolkodni azon,amit mondanak,hasznodra válna.Nem minden rossz,amit az idősebbek mondanak,vagy tesznek.
Azt pedig mindenképpen javaslom,hogy ilyen apróságon ne veszekedj a pároddal.Hacsak nem akarsz mindenáron elvált asszony lenni,ahogy most divat.
És még egy kérdés: a te szüleidnek modern a gondolkodása?Őket eltudod így fogadni?
válasza:hm... én is tudnék mesélni.... nekem inkább sógorékkal volt a gondom, ill. nekik velem (azt mondták férjemnek, hoyg azt a másik lányt kellett volna választania, akivel előttem járt - képzelhetitek mennyire jól esett) és bizony anyóst is uszították ellenem/ellenünk. azóta sógorékkal teljesen megszakadt a kapcsolat, anyóssal volt egy-két mélyenszántó beszélgetésem, amiben felvilágosítottam, hogy ki vagyok és mit miért teszek. Nem vagyok egy gonosz dög. képzeljétek azóta nagyon jó a kapcsolatunk. hogy mit gondol rólam nem tudom, nem is érdekel... teljesen jól elbeszélgetek velük, meghallgatom őket és ennyi. nem hergelem magam a hülyeségeken. egy a fontos. a fiukat nagyon szeretem és vele akarok lenni!
neked sem kéne felhúznod magad, férjednek a fura dolgokat szépen is elmondhatod veszekedés nélkül, biztos ő is látja a hibákat. az a lényeg hogy szeressétek egymást. mások hülyesége miatt meg nem kell fennakadni!
válasza:És mi van akkor ha más az életfelfogásotok?
Te úgy rendezed be a saját életedet ahogy akarod. A legtöbbünknek vannak ilyen és hasonló problémái a saját vagy a férje családjával. Ezért nagyon sajnálom is azokat akik pénzhiány vagy egyéb problémák miatt kénytelenek a szülőkkel együtt élni. (a szülőket is sajnálom, ez sehogy nem egészséges)
De ha nem sértettek vérig és ha csupán néha találkoztok...és te ezeket a ritka alkalmakat sem tudod könnyedén venni: udvariasan de képviselve a saját felnőtt véleményed, ami nem a másik legyőzéséről szól hanem az öntudatodról.....és ezeket a ritka helyzteket feszültségként éled meg, hogy ők mások, mint én..
nos akkor nézz te is magadba, lehet, hogy nem csak az anyósodéknak van elrugaszkodásuk hanem neked is, ami az írásodból úgy néz ki, hogy: én vagyok a világ közepe.
válasza:Túl sokat foglalkozol anyósodékkal. Szard le, mosolyogj mindenhez. Nem érződik át a kor tisztelete!
A történetben elsőre te tűnsz a hülye csipának.
válasza:Én se értelek.
Ki a francot érdekel anyósom élete? Mert engem nem különösebben, annyira meg végképp nem, hogy ezen rágjam magam és veszekedjek a férjemmel.
Hagyjad, hadd éljék ők az ő életüket, az ő dolguk, nem a tiéd.
Te pedig éljed a te életedet, ne másokkal foglalkozz, szeresd a férjedet, ne áskálódj az anyósékra előtte és kész. Ennyi.
Nem kell neked felnőtt, idősebb emberek életét megreformálnod, mert te máshogy látod az életet, mint ők.
Ők egy külön család, meg ti is egy külön család, békében meg lehet élni egymás mellett, nem???
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!